Sodródó szigeten

Míg álom uralja éjszaka testemet,

addig alszanak csendben a holnapok.

A sötétköpenyű este, bár még reményt teremt,

ám megint jönnek azok a ismét-fájó, vesztett nappalok..

Szavak nélkül ébredő reggelek,

mint napszámba kényszerült szolgarobot

éltem, a boldogszágsziget már régen megrepedt,

s darabjainkat az áramlás egymástól, túl messzire sodort.

Budapest, 2013. 04. 24.