Shakespeare: CX. szonett

(fordítás) 

Beismerem, bolyongtam erre, arra,
bejártam úgy a fél világot tán,
csalódva, fittyet hányva színvonalra,
loholtam új szeszélyek nyomdokán.

Bevallom én, tükörbe félve néztem,
de égre szálljon érte hálaszó,
hogy ifjú lettem újra testben, észben,
a bájad egyre többre méltató.

Lezárt a múlt, borítsa köd homálya,
kalandra már hiába intene,
nem kell a léha vágy, a  próbapálya,
te légy a hű szerelmem istene!

Fogadj megint igaz gyönyört epedve
az Ég után a tiszta, szép szemedbe!

És az eredeti: 

CX

Alas, ‘tis true I have gone here and there 
And made myself a motley to the view, 
Gored mine own thoughts, sold cheap what is most dear, 
Made old offences of affections new; 
Most true it is that I have look’d on truth 
Askance and strangely: but, by all above, 
These blenches gave my heart another youth, 
And worse essays proved thee my best of love. 
Now all is done, have what shall have no end: 
Mine appetite I never more will grind 
On newer proof, to try an older friend, 
A god in love, to whom I am confined. 
     Then give me welcome, next my heaven the best, 
     Even to thy pure and most most loving breast.