Shakespeare: CII. szonett
Beküldte hubart - 2019, február 15 - 14:23
saját fordítás
E szív imád a látszat ellenére,
E szív imád a látszat ellenére,
szeretlek én, de nem fitogtatom,
ki folyton esküszik szilaj hevére,
nagyon gyanús, abban ne bízz vakon!
A lelkem zsenge, új tavaszt találva
fakadt a dalra, mint a kismadár,
füledbe zengte énekét az árva,
de néma lesz, ha tombol itt a nyár.
De nem kevésbé szép a nyárderék, mint
midőn az éje nászba ringatott,
ha vad zenéje fájdalommal érint,
unott a kéj, a túl gyakran kapott.
Ne bánd, ha néha elhagyom dalom,
hogy meg ne unj, azért az oltalom!
és az eredeti:
és az eredeti:
CII
My love is strengthen’d, though more weak in seeming;
I love not less, though less the show appear:
That love is merchandized whose rich esteeming
The owner’s tongue doth publish every where.
Our love was new and then but in the spring
When I was wont to greet it with my lays,
As Philomel in summer’s front doth sing
And stops her pipe in growth of riper days:
Not that the summer is less pleasant now
Than when her mournful hymns did hush the night,
But that wild music burthens every bough
And sweets grown common lose their dear delight.
Therefore like her I sometime hold my tongue,
Because I would not dull you with my song.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2019, február 15 - 15:18
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Csodás lett ez a vers is.
Erzsike
hubart
2019, február 17 - 03:53
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Erzsike!