Sárguló szilvafák

Mint könnycsepp, gyűlik a harmat
szilvafák sárguló levelén -
pókhálót hord a fuvallat
október reszkető reggelén.

Mennyit jártunk e fák alatt,
míg águk virágba öltözött,
kezem a kezedben maradt,
de közben a tavasz megszökött.
 
Eljöttem újra, kedvesem,
válladra hajtanám homlokom,
te átölelnél csendesen,
s csak mosolyognál, mint egykoron.
 
Nézd, állam ismét felszegem,
ma lelkemben új tavasz fakad -
még várok rád türelmesen
a sárguló szilvafák alatt.

CsatolmányMéret
Kép ikon szilvafa1.jpg130.69 KB

Hozzászólások

Megint nagyon szép. Hasonló hangulatú, mint a "testvérei", a kép pedig megint elmélyíti a tartalmat. 

Egyre jobban kedvelem e verseket, meg az "anyukájukat" is! :)
És közben ezen a CAPTCHA dolgon megtanulok számolni. :)))

lnpeters képe

Nagyon tetszik, különösen a második strófa. Az valami megkapóan, valami mesésen szép. Szeretettel gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

lnpeters képe

Biztosan lehetne indokolni...

A fantasztikus tömörsége, megkapó képei...

Ott koncentrálódott a legtöbb költői erő - nem mintha a többi ne volna szép...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Szépségetes!

Ez nagyon gyönyörű. Annyira hűséges...

Remek vers Ildi.


Nagyon szép vágyakozás drága Ildikó!

Gratulálok és ölellek! :)

 

Mysty Kata képe

Gratulálok nagyon szép elégikus dalodhoz...

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"