Sajt csak a mesében...

A kövér hernyó a cseresznyefán henyélt,
majd álmosan nézte a varjakat,
gyomrát megfeküdte egy száraz falevél,
amit tegnap talált a cseresznyefa alatt.
Mohón evett, mintha nem lenne holnap,
sietve tömte magába a levelet,
a friss hajtásokért mászni kellett volna,
de ő bizony csak pihenni szeretett.
Lusta egy kukac ez – károgtak a varjak,
s az egyik egy nagyot beleharapott,
majd ínyencként szárnyával csettintett,
nem hagyott senkinek egy árva falatot,
Most a varjú pislog az alsó ágon,
és szárnya nyugszik kerek hasán,
nagyokat nyögve szidja a hernyót,
amit ott talált reggel a cseresznyefán.
Majd jött a róka es kereste a sajtot,
dühösen lábával toppantott nagyot,
háromig számolok – mondta kevélyen,
mert tovább számolni ő sem tudott.
A varjú legyint: Nincsen nekem sajtom,
ha hiszed, ha nem, megettem már,
különben is ma hernyó volt ebédre
és te se legyél már ilyen szamár.
Elárulom neked, én nem eszek sajtot,
és úgy tudom, te a tyúkot szereted,
de ha marhaságokkal zavarsz itt az ágon,
írok anyádnak egy panaszos levelet.