Sóhajod

Nem csábít porcelán-ringatásod.
Összetört, suta árnyékod vagyok.
Végtelen sírás, s te pontban állsz ott,
ahol sóhajod még bennem vacog.

Engem jégvirággá amortizált
Isten. Születnék egy csillanásnyi
percben, ha lenne, ki értem kiált.
Áldd meg, Uram, szeressen akárki!

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Sóhajod Hozzá száll, a szeretet csírája bennünk lakozik. Kérd és megadatik...

 A szeretetéhségünk hajt rendületlenül, de a Kikötő ott vár eltéveszthetelenül...

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Gyönyörű vers!

Szeretettel olvastam itt is, kedves Edinám.

Ölellek: Zsike :)

M. Karácsonyi Bea képe

Szeressenek Edina, szépségesen fájdalmas vers.

barnaby képe

Úgy érzem a versból, hogy ez a sóhaj, a Te sóhajod...remek vers, gratulálok Edina:B:)

Haász Irén képe

A második versszak gyönyörű, Edina, az elsőt nehezen értelmezem, inkább a hangulat jön át. Szeretettel olvastam.

Köszönöm szépen, hogy olvastatok!:)
Szeretettel: Edina

Az élet nem mindig az, aminek látszik. Néha eltörik, ami leesik. Az árnyékadó gyakran csak játszik, s a kereszt nem mindig könnyebb, ha leveszik.

 

Gratulálok versedhez!

Értelek én, és köszönöm, hogy olvastál.

lnpeters képe

Az őszinteség és a mesterségbeli tudás így teremt nagyszerű verset...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Laci, köszönöm szépen! Az őszinteség alap, a "mesterséget"  itt tanulom, Tőletek:).