Robbanás

Beküldte baramara - 2014, január 24 - 11:24

 

Kevés a tér
nincs egy hely
egy félreeső sarok
ahova olykor elbújhatok
a levegőben vibráló elektronok
úgy érzem, nemsokára kitör a vihar
nem kell már sok idő, s akkor felrobbanok!
utána nagy csend, tisztul a levegő
széthulló darabjaim keringnek
úsznak a hatalmas térben
ringatózom szépen
a végtelen
űrben

 

Hozzászólások

baramara

2014, január 24 - 11:26

Ezt a versemet középre szerettem volna helyezni, de sehogy nem sikerült! :(

baramara

2014, január 24 - 12:14

Nem tudom, hogy csináltad kedves fabijoe! De köszönöm! :)

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2014, január 24 - 14:22

Tetszik, jó lett...

baramara

2014, január 24 - 15:54

Köszönöm, Sea!

baramara

2014, január 24 - 16:08

Kedves fabijoe!

Köszönöm a tanácsodat a középre helyezést illetően.

Annyit írnék erről a versről, hogy ez, egy pár pillanat alatt íródott, és tükrözi az akkori lelkiállapotomat.

Az 5. sorban én úgy értem, hogy a levegőben vibrálnak az elektronok, (hiányzik a létige - vannak) A nagy csendnél ugyan ez a helyzet...(nagy csend van). Itt is a létigét hagytam ki, de azt hiszem, azért érthető.

Valóban, hiányzik a sorok végéről a központozás, akkoriban még így írtam.

A forma sem volt az elején szándékos, csak menet közben vettem észre. Utána a végét már úgy alakítottam.

Igen, vannak mondatok! :)

Üdvözlettel: Marianna