Reménytelenül

 

Mint strucc, dugom fejem a homokba,

nem látok, nem hallok, nem gondolok

a reménytelennek tűnő holnapokra,

inkább alszom, s álmaim boldogok.

 

Megszűnik a létezésnek való világa,

a nappal lenyelt súlyos, nehéz falatok,

pihentető álom kellemes magánya

hív, s elsüllyednek a hétköznapok.

 

De felkel a nap, kinyitja szemem,

fülembe kiáltja parancsszavát:

Te csak adj, a lelkedet is add el,

míg el nem jön a végső éjszakád.

 

Hozzászólások

Az első két versszak keresztrímes, a harmadik csak félrím. Mégis a harmadik teszik nekem a legjobban, mert ott nem törik meg a ritmus a tökéletes tizes szótagszám miatt. A mondanivaló egyszerű, de emberi és igaz... Van egy elütésed a második versszakban. Gondolom pihentető-t akartál írni.

Egyébként teszett a versed. Gratulálok.

Köszönöm az olvasást! Igen, tényleg ott az elütés, de nem tudom, hogy kell javítani. :)