Relaidok...

Ahol az ég a földdel összeér,

s hullámoznak hegynyi habok,

éledt egy sziget, neve Rela.

Körbeöleli a végtelen tenger

lakói szerelem angyalok,

kiket nem láthat soha az ember...

Testük nemes, izmuk acél

szemük vörös, akár a vér,

lányok haja selymes, szőke,

s a férfiak sörénye hófehér

 szárnyon szállnak fel az égbe,

hová csak a gondolat, ami elér…

Tollruhájuk ében-árnyas

széllel járnak,babonáznak,

éj-felhőket zaboláznak.

Becses tolluk, ha elhullik,

boldogtalanságod múlik,

így esel majd szerelembe,

szerelem száll a szívedre,

soha ne nézz, a szemükbe...

Nem láthatod, szállni őket,

utazói zord felhőknek

útra kelnek az alkonyattal

táncuk vége kakasszóval…

Csak hallgasd a szél dalát,

ha érted, megmentheted Relát…

"eljött hát, a boldogságod,

Ők elhozták, a Relaidok.

Szerelmet, a földi népnek,

toll ha hull,  gyúl a lélek,

akit érint, szerelemben ébred…

Ámor földi hírhozói,

édes érzések felbujtói,

vigyázz reánk, becses a láng,

tollainkkal repül a szárny...

Óvjad , védjed a szerelmet,

hozzánk így leszel kegyelmes.

Szép szigetünk az életünk,

Ahol barátságban élhetünk.

Isten, ember óvja, védje,

Ámor földi öröksége..."

Ám az ember, kapzsi, mohó,

Önző lélek, romlást hozó.

Bemocskolta a szerelmet,

tiszta szívek, gazzá lettek

siratják az angyalok

szerelem- tolluk elfogyott...

Elhamvadtak a szárnyak,

álmok maradtak  a vágyak.

Az emberért hullanak könnyek,

ha érzések nélkül könnyebb.

Vesszen el ez a világ,

ahogy eltűnik minden Relaid…