Részeg a hóban

Mint aki részegen alszik a hóban,
arcra borulva a mámor után,
álma belengi a furcsa, valótlan,
jéghideg ágyon ez éji tusát.
 
Úgy feszülök meg a barna kereszten,
testemen át szögeket ver a lét,
hajnalodik, csupa semmis a minden,
számon a vér bugyog el szanaszét.
 
Még agyamon jeleket visz a múlás,
vissza nem ér üzenet soha már,
jégbe fagyottan az illata is más,
bomlik a lélek, a színe kopár.
 
Másnap a hírek a szélnek eresztik,
részeg a hóba feküdve fagyott,
hogy ki, nevét a sorok nem idézik,
nem keresik szeretők, rokonok.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Kemény téma, kemény ritmusban, jól megírtad. Szeretettel gratulálok! 
 

Baranyi Imre képe

Köszönöm, kedves Csilla!

Baranyi Imre

Kankalin képe

A lendületes ritmus miatt becsapós a versed, hiszen mögötte súlyos tartalom van.

Nekem is tetszik a megvalósítás, kedves Imre! :)