Posztmodern

Stílus? Ködös versek tára
a lírai szmogtérképen –
bús olvasó bánatára,
aki elcsatangolt éppen. 

E homályban úgy kóvályog
– iránytűje rég elveszett –,
mint akinek szemén hályog,
senki nem nyújt segélykezet. 

A tartalom leszart alom,
antikrisztus-katekizmus;
álmatag dekadens dalon
fibrillál a kusza ritmus.

Kell ez neked, emberfia?
Lapozz, amíg szíved dobog!
Gumicsont-diszharmónia –
rágódjatok rajta, sznobok!

 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Jól megírtad, így igaz, sajnos.

Erzsike

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Erzsike! 

 

Csilla képe

Nagyszerű kor- és kórkép. 

Lapozz, amíg szíved dobog! :)  

 

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Csilla!  :) 

 

lnpeters képe

Igen, ez így van. Napjainkban fut ab absurdum az öncélú forma- és tartalombontás...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

És hozzátenném: nyevrombolás, közízlésrombolás...

Kankalin képe

Kedves Feri, sajnos manapság nem divat normálisan írni és olvasni (sőt, leszólják azokat, akik megteszik), úgyhogy nagyon aktuális a versed .
Muszáj példát mutatni, szót emelni az értékekért, a klasszikus formákért, anyanyelvünkért, helyesírásunkért, mert ha már az sem marad, valóban nincstelenek leszünk.
Akik elkövetik, bizonyára nem tudják, hogy "nyelvében él a nemzet".
Köszönöm, hogy olvashattam! :)

Szeretettel: Kankalin

hubart képe

Úgy van, ahogy mondod, drága Andi!  A posztmodern egy bukott kísérlet. De már beszélnek poszt-posztmodernről is - tehát (még vagy már) nevet sem sikerült adni neki - a művészetek remélhetőleg utolsó vadhajtása, mert ennél lejjebb már nincs! A nyelvet nem lehet a végsőkig rombolni, trancsírozni, mert akkor megszűnik a kommunikciós funkciója. Kommunikáció nélkül pedig nincs művészet, és az ember is elveszíti emberi jellegét. Az egész az avantgarddal kezdődött, ami nagyon sok pozitív dolgot fedezett fel és tett a művészetek forradalmian új eszközévé, de aztán lassan kicsúszott a talaj a lába alól, és a posztmodern irányzatban  mára már teljesen elvesztette az önkontrollt. Mielőtt bárki is vaskalapos maradisággal vádolna, leszögezem, hogy a jó szabadversnek igenis megvan a helye a líra palettáján. De a posztmodern vers az a szabadvers elkorcsosodott származéka, amely teljesen öntörvényű, nem tiszteli sem a nyelvet, sem az olvasót. A legtöbbnek mondanivalója sincs, csupán sokkolni akar,  megbetegíteni a közgondokodást és a közízlést. Ez a szellem koronavírusa!