Ott várlak
Beküldte baramara - 2014, január 13 - 12:31
Sorok közé kódolt rejtjelek,
mint cseperedő versben írt
titkos üzenet, mi eljut oda
hozzád, lőtávolságon is túlra,
és nem lesz számvetés soha,
könnyünkből nem lesz papíron paca,
de szemünk íriszében feldereng
még az a holdvilágos fényutca,
a majdnem lekésett busz is mára
szép emlék lett, mint a köveken
zökkenő vágyott lépteink száma.
A mézes szőlő azóta már aszúvá érett,
s én még most is - ott várlak Téged.
Hozzászólások
hzsike
2014, január 14 - 11:50
Permalink
"A mézes szőlő azóta már
"A mézes szőlő azóta már aszúvá érett,
s én még most is - ott várlak Téged."
Szép...
Szeretettel olvastam, kedves Baramara.
Zsike :)
baramara
2014, január 14 - 12:17
Permalink
Nagyon köszönöm, kedves
Nagyon köszönöm, kedves Zsike! :)