Őrzöm az emlékedet

"Súlyosan zuhannak a nehéz percek róla."

Vigyázz: ez így képzavar; nem onnan zuhannak a percek, az csak méri őket.

Az első két sorban szépen elindult a páros rímű felező tizenkettes; tartanod kellene...

"Sós ízű cserepek lepik el a számat."

Itt is félremegy. Képzavar-ízű, és ugyanaz az ige szerepel kétszer egymás után.

"Kelő Hold sugara az asztalhoz láncol."

Itt rímkényszert érzek; semmivel sem jutunk előre, és voltaképpen nincs is értelme.

Javaslom, tedd rendbe. Talán az is elég, ha elég keményen meghúzod, mert így egy kissé túlírva hömpölyög a versed, és szóba fullad az érzelem. Rövidebben sokkal hatásosabb lenne, így eléggé nyúlós-nyálkás. Felesleges sorok és strófák állítják meg a költői erőt emelkedésében. Légy merészebb, engedd előtörni az igazi érzést, és találd meg neki a hozzá illő szó-ruhát.

Vedd ki az olyan szószerkezeteket, mint "csend honol" stb. ezek eléggé kiüresedett panelek, csak akkor használd őket, ha többletjelentést tudnak kapni, ami itt nem történik meg, hiszen csak az ismétlést, az érzelmi alap körbejárását szolgálják.

Ez nem tehetségtelen vers, de még munkát igényel.

Jó munkát, örömet, boldog záró pillanatot kívánok a vers javításához!

Csak formai pontosítás, de sokat javít a szöveg megjelenésén: ha az írásjel nem sor végére esik, mindig szóköznek kell követnie. Ha a harmadik és negyedik sorból kiveszed a névelőt, szépen helyreáll a felező tizenkettes ritmus. A "cserepes a szám" kifejezés így kibontva ("cserepek lepik el a számat") elég groteszk kép, de végül is tudjuk, miről van szó. Két felkiáltójel használata nem szokásos: egy vagy három az elfogadott, de ide talán egy sem kellene, ez egy melankólikusabb vers. A "visszavárlak" szó szerencsésebb egybeírva.

Ha elmegy a kedves, minden keserű.

...és itt nálad sós is, ami többször ismétlődik. (pedig a verejték és könny már hordozza az ízt) Az a bizonyos cserepes sor, talán "...fedik le a számat" zárassal, jobban kapcsolódna, a késöbbi csendhez. Az eleje és vége Ady versét is eszembe jutatta. "Már vénülő kezemmel, fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel, őrizem a szemedet." Nekem sehol sem tetszik a cigifüst, itt sem, ahol a "borítja" (ismétlődése) is erősíti ellenérzéseimet.

A fájdalom átérezhető, de a vers lehetne "tisztább".

Üdvözlettel: János

Nem igazán észlelem, hogy a javító szándékú észrevételek helyet kapnának a szövegben, vagy indokolva lenne az elvetésük - a szerzőnek persze joga van átsiklani felettük.