Jelenlegi hely

Oldozz fel

Beküldte Zajácz Edina - 2012, október 3 - 15:27

Elég volt, Uram! Bűntudat gyötör.
Te láttad, rosszul vérteztem magam.
Zsolozsma nem véd, kísért a gyönyör,
létemben minden küzdés hasztalan.

Magamba zártam...elástam mélyre.
"Ne kívánd másét!" - intettél halkan,
fogytán van erőm, csatámnak vége,
miként hajszálér, páncélom pattan.

Lelkemet nyomja bugyogó láva,
tüzes katlanból kitörni készül,
vajúdik egyre szívemnek vágya,
hatalmas kínnal forró epét szül.

Oldozz fel, Uram! Előtted állok;
mit régen tudtál, minek is fedném.
Engedd szeretni könnyező lányod,
fond össze utunk, ragyogja szent fény!

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea

2012, október 3 - 20:10

Permalink

Nagyon-nagyon szép, belülről

Nagyon-nagyon szép, belülről fakadó fájdalom, ima...Megérintett, veled éreztem.

(Az utolsó versszaknál, mintha picit elfáradtál volna.)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Toma

2012, október 4 - 11:51

Permalink

Nekem igazi gyötrelem jelent meg benne, ami igazi kérésben bomlik ki a végén. És ez egy igazi, gyötrelmes vallomás is. MInd a ritmus (talán két helyen törik meg, de mindkettő utolsó sor, az első és a harmadik versszak utolsó sora, ami még jól is jön ki), mind a rímek nekem nagyon jók.

Szerintem egy remek és őszinte fohász-vers lett!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2012, október 4 - 16:48

Permalink

Mélyről fakadó fohász egy

Mélyről fakadó fohász egy erős versben. A fedném - szent fény rím a vers belsejében nem rossz, de így a végére inkább egy tisztábban csengőt írnék (az m keményebb mássalhangzó, mint a lágy ny). A hajszálér és páncél kicsit merész hasonlat, mert előbbi leheletfinom anatómiai képződmény, utóbbi pedig kemény kovácsmunka - igaz, mindkettő elpattanhat. Amúgy tetszik a versed, gratulálok!