Öblösödnek a terek

Öblösödnek a terek,

Napok rövidülnek,

Szárnyaszegett tegnapok

A lábam köré gyűlnek.

 

Fényesre kopik a múlt,

Vak feledés csörtet,

Doktrínába zárt képzelet

Rozsdás láncot csörget.

 

Öblösödnek a terek,

Napok rövidülnek,

Komolytalan lázadások

Sírba szelídülnek.

 

Magyarhonban este van,

Kedvesem karomba’,

Az ölelés sátrán túl

A vén puszta goromba.

 

Tágulnak a Mindenek,

Szűkül a szerencse,

Napról napra inflálódik

A régi tál lencse.

 

Gagyi lármától szenved

Az öreg Hold az égen,

Elfonnyadt a minket áldó

Múlt tenyere régen.

 

Öblösödnek a terek,

Napok rövidülnek,

Műanyag halálmadarak

Sose könyörülnek.

 

Elnémul a bizonyság,

Ünnepel a kétség,

Homo erectus-féléket

Termel a sötétség.

 

Minden egész, ha törött,

Meddő keseregni,

Már nem elég összerakni:

Ritmusba kell szedni.

 

Öblösödnek a terek,

Napok rövidülnek,

Mai csókok csókra szomjas

Holnapokat szülnek.

Hozzászólások

Micsoda recenzioja a tegnapi napnak! Zsenialis melysegek es absztrakciok. Nagyon jol ritmusba szedted... Ahogy koveteled a végen (szétestek a strofak a szerkesztoben, másold be ujra)


lnpeters képe

Nagyon szépen köszönöm! Úgyse hátrálunk, drága Cimborák!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Zseniális.

Lenyűgöző!

Köszönöm az élményt.

"Bár a munkádon más keres - dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes."

Gratulálok.

Cseri János