Nyári délután

Nyári délután

Verőfényes, nyári délután,

ülök mélán a kék tó partján.

Az idő – most, mintha megállna,

ketyegése csendbe bezárva.

Megérint az érzés – bűvölet,

messzeségbe visz a révület.

Titokzatos világ a távol,

képzeletet határ nem gátol.

Opálos ott túl a végtelen,

gondolatom csapong szertelen.

Madárhangján a jelen szólít meg,

feltárulnak valós, szép kincsek;

Tó tükrét lágy hullám bodrozza,

fényhídját az alkony felvonja.

Méltósággal úszó hattyúpár

körül csobban a vízsugár.

Nyugalmuk nem rezzen, fesztelen

siklanak ők, tisztán fehéren.

Aranyport szór a nap – lemente,

homályfüggönyt bocsát az este.

Schvalm Rózsa

(2015-07-02)