Nyár...

Remek ritmusú, fegyelmezett sorokba rendezett, gyönyörű vers.

Öröm volt olvasni, kedves Barna!

Szeretettel:Zsike:)))

Megdicsérem ezt a versedet, Barna! Ám engedd meg, hogy felhívjam a figyelmedet egyfelől a névelőnek ama furcsa viselkedésére, ami a sajátja, szinte már személyiség. Néha azt mondja; hagyjál engem nyugodtan szundikálni, másszor azt, hogy itt vagyok, ha kellek, nyugodtan szóljál, aztán meg ott dörömböl az alkotó dobhártyáján: itt vagyok, hát miért nem kellek neked! Ez utóbbira az alkotó azt válaszolja, hogy: én az időmértékes formát választottam, és annak nem illesz bele a ritmusába. Miért nem? A 4. sor elejére például: (a) szív zakatolva... Ha összeolvasod a felette lévő sorral, akkor nem történik más, mint hogy elmarad az előző sor végi cezúra. És akkor mi van? A következő sor a második eset, jól tetted, hogy elhagytad, pedig ott volt, készenlétben. Aztán ez a sor: "Csak bazsarózsát könnyezi harmat"... A tárgyas ragozás itt kétszer is kívánná a névelőt, dehát minek a tárgyas ragozás? Épp a névelő mellőzése miatt? Alanyi ragozásban elég volna egy névelő, beleillik a ritmusba is: Csak bazsarózsát könnyez a harmat. Másfelől: van benne két külön írt összetett szó: "tűztulipán" és lányszerelemmel" élne legény... ez utóbbit, mint egyedi szóösszetételt akár kötőjellel is lehetne írni: lány-szerelemmel... Még egy dolog van: az egymást követő sorok, amelyekben van igei állítmány, összetett mondatokat alkotnak, vessző kellene bizony több sor végére. Amit még látok: "hajnalidőbe' nyár derekán"... Minek az aposztróf? Nyugodtan írhatnád a belviszony ragját: hajnalidőben, hiszen nem történne más, mint egyéb sorokban is: elmaradna a sor közepi cezúra... És akkor mi van? Amúgy élmény olvasni. Köszöntelek! Tibor

Kedves Barnabás! Nagyon tetszik a versed, csodálattal olvastam.

Szeretettel gratulálok! Rózsa

 Hát bele lehet szeretni soraidba kedves Barna! Tibor szerkesztőtársam szerető sorait ajánlva grtaulálok a versedhez!

Nagy munkát vállaltál, kedves Barna, és lett is eredmény, mert szépen lüktet a versed; a hangulat, a mondanivaló is átjön. A fogalmazás lendületét viszont megsínylette a formai kényszer, Tibor elmagyarázta, hogy miért. Akkor szép egy vers, ha a természetes élőbeszéd könnyedségét meg tudja őrizni. Ezért soha ne hagyj el névelőt ott, ahol ez erőltetetté teszi a fogalmazást. Az időmérték követelményeinek ilyen esetben úgy kell eleget tenni, hogy más szót keresünk, akár az egész sort átfogalmazzuk. Tudom, nem könnyű, ezzel mindenki megdolgozik. Kezdeti próbálkozásnak mindenképpen dicséretes teljesítmény. Gratulálok. 

Kedves Barnaby!

Nekem tetszik, szépen cseng.

Szeretettel Dyona

Nagyon tetszik, kedves Barna a versed, csak két rímpárral nem vagyok kibékülve: zaboláz-tulipán, és legény-vizekért.

Derekán-szirmaiban pedig nem rímel.

De jól viszed végig a ritmust, és szép a hangulata, szavai.

Szép vers....