November
Beküldte hzsike - 2019, november 3 - 09:27
H.Gábor Erzsébet
November
Süvít a szél, az eső úgy kopog -
elmúltak már a könnyű záporok,
borús az ég, a szélkarom hasít,
a fák tövében foszló nyár lapít.
Hűvös az ősz, s az égi könny szakad -
rövid az élet, hipp-hopp elszalad!
Kopár a táj, csak gyűl a rőt avar,
rozsdás ruhája mindent eltakar.
Ázik a hant, a sok virág zokog,
kotúba fúlva régi lábnyomok,
anyóka hajlik, minden tiszta sár,
tudja; mi elmúlt, nem jön vissza már!
Öreg kezében apró kis kereszt,
kabátja nejlon, mégis átereszt.
Nem bánja már, csak rí ott hangtalan -
árva az ember, hogyha társtalan!
Megül a bú a lucskos sírokon,
imákat mormol most a sok rokon,
s megszánva lenn a sok sok szenvedőt,
nem küld ma rájuk Isten, több esőt.
2017.11.01.
(Kép: Máté Sándor: Budaőrsi öregtemető c.
gyönyörű pasztellje.)