Nélküled

Kínom lettél, amely még meggyötörhet,
a mindig hiányzó, egyetlen részlet,
fohász, melybe az elme beleroppan,
ha Istent kutat üres templomokban.

Eljátszanám, hogy megy ez így, nélküled,
míg ki nem vet a parttalan becsület,
addig hinnéd, egyszerű a szenvedés,
mint bordáink közt törvényes lüktetés.

Úgy maradtunk itt, halálra ítélve,
hogy meg nem alkudhat egyik szívfél se,
mikor a gyengébb az ég felé vágyik,
ajtaján keresztülhasad a másik.

Mert csak én tudom milyen a világ ott,
hol meddő mátkák az akácvirágok.

Hozzászólások

lnpeters képe

Remek szonett!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Gyönyörű, mély érzésű szonett. Valamiért, Szilágyi Feri, Sárba hull remények c. versét juttatja eszembe.

Nagyon tetszett. Szeretettel gratulálok, kedves Edina.

Zsike :)

Mysty Kata képe

 Gyönyörű , az alkotás remeke!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Szavakat nem találok csodálatom kifejezésére. 

az, hogy versed szép az kevés.

Gratulálok: Maria

M. Karácsonyi Bea képe

Nagyon szép.

hubart képe

Szép!