Ne tartsd oda...
Beküldte JohannAlexander - 2019, november 25 - 09:23
Ne tartsd oda....
Engem volt, hogy befogadtak. Tartom szerencsémnek.
Hogy aljas mód csaljam őket? Nem vitt rá a lélek!
Érthetően azt írom csak, mit diktál a szívem,
bár ezerszer azt harsogták: Többé sose merjem!
Csíoi sokaknak a szemét, mit papírra írtam,
olyanok is voltak sajnos, kikkel még sem bírtam.
Sokan ástak csapdát nékem, várták beleessek.
(Elfeledték, hol rejtették el, a sötét vermet.)
Vissza ezzel mégsem éltem! Rosszat nem akartam.
Azoknak, kik beleestek? Kezemet nyújtottam.
Mikor nagyon mélyre hulltak, egy kötelet fontam
szeretetből önzetlenül, majd fentről leadtam.
Ki is tudtak mászni onnan. (Tán' Istennek hála.)
Előfordult annak bizony, túl nagy volt az ára!
Átkozottul gyarló sajnos, tudjuk minden ember.
Rimánkodik segítségért, s ki segít? Már nem kell!
Kit kihúztál önzetlenül? Letaszít a szennybe,
majd befedi a kelepcét, kajánul röhögve.
A világnak híreszteli, te ástad a vermet!
Rajtad múlik, végre hajtja e, az aljas tervet?!
Gonoszság, csak gonoszságból nyerheti erejét.
Boldogságtól, szeretettől, elveszíti terét!
Őszinte arcot ha meglát? Visszahátrál menten.
Nem tud élni úgy, hogy viszályt többé ne teremtsen.
Ezért kérlek ne tégy rosszat, hogy-ha bántanának.
Dühöd soha ne használják ellened létrának!
Ne adj'mikor egyszer dühből arcul csapnak,
sosem annak stílusában passzold vissza annak!
Azt nem mondom, tartsd oda majd a másik orcádat,
erőszak az erőszaknak soha nem vet gátat!
Úgy üss vissza ésszel, hogy az sokkal jobban fájjon!
Benne marad a fejében: Tégod sose bántson.
Jól tudom, ezt nagyon nehéz most még megfogadni.
Hiszen ha kell, én is tudok, nagyot odacsapni!
Ifjúságom tovarebbent, elmém tollal érvel.
higgyétek el, sokszor a szó, felér száz veréssel!
2019.11.24.
(kép: Káin és Ábel)
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 image017.jpg | 33.91 KB |
