Nagyapám emlékére (Nyíradony 1997)

Temetőbe készülődvén,
Virág lesz a sírodra.
Ez a fájó emlékezés
Vigasz csendes magányomra.

Elfeledett vágyak, álmok,
Megoldatlan titok, talány.
Neked adok minden napot.
Mint megkésett szép vallomást.

Mert becsapott a sors minket,
Elvette miért élhetünk,
Valóságból rossz álom lett,
Melyből fel már nem ébredünk.

Egyszer, talán másik létben
Találkozni fogunk mi még.
Örök élet lesz a mennyben,
S vár ránk minden, mi jó, mi szép.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Mindig van remény.