Nőimitátor...

Szúrósan szemlélt, majd tán nevetett is, ahogy tovalibbent.

Könnyű cipője még nem is koppant hanggal a járdán

elnehezültem kicsit tán agyban:ez mi a ménkű?

Rossz a fülem, hogy így megcsal a látvány...?

Minő "motor"hajtja e némbert, vagy miféle járgány?

Ejnye, hisz ‘ma még csak péntek, ez nem lehet seprű...

Boszorkányszombatnak csak később, holnap a napja...

És nézd a bokáját! Mily helyesen formás, s ring a csípője,

ahogy lábait rakja...jó lenne most látni az arcát...

Ha szólnék, tán kinevetne, hogy mennyire tetszik...

a léptei hossza...most már én is igen csak megszaporázom!..

Nem bírok magammal: annyira vágyok nézni szemébe...

Még illőn is szólanék véle, mert ugye mért ne lehetne?

Érdemben megtudakolni merre tart, fél-e a sötétben?

Sajnos, manapság annyi a kéjenc...akik vágynak a szexre...

Hol van már az erkölcs, az etikett, s a férfi, ki gavallér!

Rég elfelejtették, mi is az az illem, jó modorúság...

Bennem vakon megbízhat. Én mindig úriember voltam,

s vagyok a nőkkel. Nem kenyerem a szédítés, s nem hobbiból űzöm...

Szép csendben mellé lépek és üdvözlöm illőn, egy "kisztihand dal”…

Meghajlok előtte, kék szeme csillog, mintha mosolyogna...

Mégis, valami furcsa érzés mi betölt, s rémület önt el.

Belém hasít a kétség, a felismerés: Ó, te szegény balga,

hiszen álmaid, s vágyaid tárgya csupán egy nőimitátor!!!