Névnapi sirató (húgomnak még...)

Úgy elsiratlak. Úgy elsiratnálak,
mint agg öreg vének. És megszaggatnának.
Tépnék a lelkem, én lelkedben vájnék…
Hazudnék érted mindent a Halálnak;
Szórnám szemébe fekete könnyem
vérrel, záporral, villámostorral,
szűkölnék ebként kínnal, kutyákkal
kiverve. Mérgemben éhe, étket találna...
Csak még egyszer lennél. Ha szólnál szitokkal
nem fájna az sem. Én két marokkal
kapnék utánad égessen a bánat,
szúrjon szemed is, -az lenne ölelés-
szavaiddal verj meg, kedves fecsegés
zene szívemnek, nyugtató bölcső,
lágy magzatburok, mindig megvédő...
Csak lennél még egyszer… de Te elmentél.
Nem kértelek soha. Te sem, hogy „eressz el”…
 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Barnaby!

Veled érzek, sajnos tudom milyen, nekem a szüleim töltik a végtelen időt a gránit fogságában. 

hzsike képe

Nagyon átjönnek az érzések. Szívszaggatóan szépen írtad meg.  Teljesen átéreztem. Szeretettel voltam Nálad, kedves Barna.

Zsike:)

Mysty Kata képe

  Tanító-nevelő fájdalom sodorja magával az embert! De kiköt a Béke szigetén...kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Haász Irén képe

Szívszorító....

A vesszők....

hubart képe

Kedves barnaby, szívszorítóan szép a versed. Az agg öreg vének hármas szókapcsolatát nem igazán értem, hiszen ezek a szavak nagyjából egymás szinonímái, tehát mellékmondati alanyként elég lenne az egyik a három közül. Ha az aggot és az öreget a vének alany jelzőjének szántad, akkor is elég lenne akár az agg, akár az öreg. Ha már mindkettő, akkor az öreg kerüljön előre, utána az agg (mert az a korosabb), és közéjük vessző kell, hiszen felsorolásról van szó. De mint jeleztem, nem igazán értem itt a szándékot. Különben tetszett a vers.