Onagy Z    

Nem tündérmese kettejük házassága. A tény is aggályosan tekinthető tündérmesének, hogy bizonyos irodalomkedvelő nők jól funkcionáló eszköztárukkal képesek virágba borítani a napi robotba belefáradó írók, költők életét. Ami szép. Ami jó, bár tele csapdahelyzettel. De az se tesz rosszat az irodalomnak, ha esetenként jön valaki, aki kirúgja az irodalom nevű csodapalota egyik-másik öröknek tűnő tartóoszlopát. A szemforgatók, a prűdök sikoltoznak, és az egész miskulancia irányt vált. Csinszkával Robotos Imre követte el a merényt (Az igazi Csinszka). Tényként kezeli, hogy Bertuka kiszúrja Adyt, magához kötözi. Adynak tetszik a fiatal macska, nyilván. Aztán menekülne, de nem marad menekülési útvonala. És hát itt rejtezik a valóság.

17 éves, amikor első rajongó levelét megírja Adynak,

21, amikor férjül veszi, 25, amikor özvegye,26, amikor letámadja Babitsot.

A száraz tények fontosak.De nem mellékesen öt-hat évig életben tartja Adyt,

némi blaszfémiával( istenkáromlás , káromkodás ) a Nyugatnak, a magyar irodalomnak .

 Bertuka kiveri a csucsai cselédségből, Ady hogyan jut italhoz,

mert jut, megszünteti a diverziós ösvényt. Vigyáz rá, amikor

már senki nem tudna vigyázni a szenvedély- és halálos beteg zsenire.

  Sok – vélhetően – nem maradt Csinszkának a test örömeiből,

azért annyira frusztrált. Bár ki tudja.  )        http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2510

        Amikor Ady meghalt, Csinszka az Ady családnak táviratot adott fel, de sajnos elfelejtette,

          hogy sürgősségi esetről van szó. Most feltehetnénk a kérdést, szándékosan, véletlenül?

              A lényeg, hogy mire a távirat megérkezett Érmindszentre, a temetés lezajlott.

                               Ezt az Ady család soha nem bocsájtotta meg neki!

  A Nemzeti Múzeum előtt felravatalozott Ady koporsójánál százezres tömeg előtt mondott búcsúbeszédet Babits Mihály. Majd a menet átvonult a Kerepes úti temetőbe.
A temetés után Csinszka egy ideig lakásába bezárkózva élt, csak pár családi barátot fogadott. Tudta, hogy a látogatások nem neki, hanem a nagy költő özvegyének szólnak. és így fájdalmában egyedül maradt.
Babits 1919- ben mint egyetemi tanár Ady - kurzust indított. Majd egy szép nap döbbenten vette észre, hogy a költő özvegye is megjelent egyik előadásán. Ott ült az első sorban és csillogó szemekkel hallgatta őt.
Egy előadása után meg is várta, később levelezni is kezdtek.

Nyár elejére már egy szerelmi szál kezdett kibontakozni közöttük. és egészen 1920 tavaszáig a barátok, rokonok, és ismerősök legnagyobb megrökönyödésére ez a szerelem hol lobog, hol lanyhul.
A levelezésekből arra lehet következtetni, hogy Csinszka volt a kezdeményező, ő volt, aki felvállalta érzelmeit, aki fittyet hányt minden előítéletnek, tisztán és őszintén. Míg Babits inkább labilis, bizonytalan, óvatos és tartózkodó. Igaz, Kissé feszélyezte, hogy röviddel a nagy költő halála után az özvegyével kapcsolatba bonyolódjon. Ám éppen úgy vonzotta is a nő. A Bertuka szépsége. Valahogy kettős helyzetbe került, befejezni nem akarta, de folytatni nem merte.

Addig ment ez a huzavona, hogy egy nap levelet kapott Csinszkától: férjhez ment a kor egyik legtehetségesebb, legsikeresebb festőjéhez, Ady és Babits közös barátjához, Márffy Ödönhöz.
Látszólag megnyugtatólag zárult le ez a kapcsolat, Csinszka egy ünnepelt festő felesége és Babits is nőül veszi élete párját, Török Sophiet.

Évek telnek el, talán tíz év is, mikor megint találkoznak mintegy véletlenül a Zeneakadémián.
Csak köszöntötték egymást, Babits zavarba jött, ezt pedig észre vette a felesége és nyilvánosan botrányt csapott. A veszekedés otthon is folytatódott, Babits, hogy bebizonyítsa, vége a kapcsolatuknak, elégette Csinszka leveleit.
Legalábbis ezt állította akkor. Halála után azonban előkerültek a levelek. Talány, hogy más leveleket semmisített meg, vagy a Csinszka levelek egy részét, talán erre sem kapunk most már választ.
A lényeg, ezekből a levelekből lehetett végül sok mindent rekonstruálni.

Csinszka házassága óriási port kavart az országban. Mint Szendrey Júliának, neki sem bocsájtották meg a halálon túli hűtlenséget. Igaz, ehhez az Ady család is szította a hangulatot. De hát ezt nem is lehetett volna elvárni egy szépsége teljében levő, szabad és társhoz ragaszkodó Csinszkától. Igaz, felvetődik a kérdés, ha ugyanis nem volt szerelmes a festőbe, miért ment hozzá feleségül?
És tudjuk, hogy rajongása Adyért örök maradt.

Egy nap felötlött benne, hogy megismerkedik Lédával. Levelet írt neki, találkozót kért tőle, azonban a levelére soha nem kapott rá választ. Egy nap a temetőben látta, hogy Ady sírja mellett ott van Léda sírja is. Megállt a sírnál, állt és nézte, miközben valaki még arra járt.
Ady Lőrinczné, az Édes.
A véletlen folytán így találkozott a három nő, az a három nő, akik Ady számára a legkedvesebbek voltak. Ott voltak egymás mellett, egymásnak elérhetetlenül. Egy már a sírban, kettő örök ellenségként.

Csinszka még nem volt negyven éves sem, amikor már a halál gondolata, az elmúlás gondolata foglalkoztatja. Mintha csak rendelésre történt volna: egy vacsora alkalmával élettelenül bukik az asztalra.
1934. októberében történt mindez. Többet nem tér magához, néhány nap múlva agyvérzésben meghalt a kórházban.

A nyitott koporsója előtt állók szerint halálában szebb, mint valaha...

Babits hagyatékából egy fájdalmas, dermesztően keserű, vigasztalan vers került elő Csinszka haláláról. Címe nincs, csak feleségének egy megjegyzése: "kelt, 1934 novemberében, mikor Cs. haláláról értesült a költő."
 

"Miért faggatnak a holtak
kik élve némák voltak?
Miért hangos a halál?
miért van, ami nincsen?
miért fáj, ami mindegy?

Csinszka élettörténetével többen is foglalkoztak.
Tabéry Géza: A csucsai kastély kisasszonya, Robotos Imre: Az igazi Csinszka és Benedek István: Ady Endre szerelmei és házassága című könyvében.

 

           Csinszka nem sokkal a költő halála után  ezt mondja: „Ady Csoda volt. Megszállott, gyönyörű emberpéldány, élő, elmúló, közöttünk járó csoda. Olyan szép, hogy aki megértette ezt a nagy szépséget és kiverekedte a jogot őrizni ezt a testet.”

 

                  Dénes Zsófia, a szerelmes írónő

 http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/716

 1885. január tizennegyedikén születik Budapesten Szalatnyay Józsefné. Írónő.
         Ismert asszony.
          Ady felől ismert asszony. Tudja valaki, ki ő?

  Megkapja Tanácsköztársasági Emlékérmet; a Munka Érdemrend arany fokozatát; a Szocialista Hazáért Érdemérmet, hát miért ne, aztán, hogy az élet még szebb legyen, a József Attila-díjat, végül a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét. Édes szentszar. Úgy halt meg, hogy tudta, neki minden összejött.
   Halála előtt teleírta Adyról a könyvtárakat. "Élet helyett órák".
   Rémlik valami?
   Nem, dehogy írjuk jelentőségén túl Dénes Zsófiát, megteszi ő maga. "Ady küszöbén átlépve megvetve benne az ágya a szerelemnek." Ady pedig – hát bizony megkíván minden nőt, aki szeme elé kerül, a csipásszemű nyomdászlányt is, aki a korrektúrákat hozza a lakásra.  Zsófikában bozótként terem az idealizáló hajlam, Adyt a költő dicsfénye alatt látja. Ami szépít. Erre szüksége is van. Adyt az ágyban nem a hűség vezérli (más, de nem mondom ki), a felelősséget fogalomként sem ismeri, és – természetesen – jogot érez minden női résre, és minden nő valamennyi résére a világon. Megfáradva szereti, ha dédelgetik.
   No miért is ne?
   De „folyamatban lévő kapcsolata nem akadályozta "a legvadabb tobzódásokban más nőkkel, akár a legalantasabb minőségűekkel is". 
   A szerelem vak. Így a mondás.  Ám Dénes Zsófiában nem csak Ady küszöbét átlépve „habosan fölverve a szerelem ágya”, hogy ilyen költőien fejezzem ki magam. Később is. Habosan. 
   Betölti a hatvanat, amikor férjül vesz egy harmincéves, tehát nála harminccal fiatalabb férfit, és kilencvenéves koráig él vele boldog szerelemben.
   A világ tele csodával. Bámulunk.
   Így is lehet.( Onagy Zoltán)

 Dénes Zsófia (Bp., 1885. jan. 14. – Bp., 1987. jan. 23.): író, újságíró, József Attila-díjas (1981). 1903-ban érettségizett, majd a bp.-i tudományegy.-en irodalmi és művészettörténeti tanulmányokat folytatott. 1912-től a Pesti Napló, majd a Világ párizsi tudósítója volt. 1913 őszén megismerkedett Ady Endrével. Életének legfőbb élménye és irodalmi munkásságának forrása ez az ismeretség lett. 1918-ban Szabó Ervin révén bekapcsolódott a forradalmi propagandamunkába. 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahol a Bécsi Magyar Újság c. baloldali politikai napilap munkatársa lett. 1925-ben tért haza. 1934-36-ban az Ünnep c. irodalmi lap szerk.-je volt. Ezt követően kizárólag az írásnak élt.

 Azt írja Benedek István Ady Endre szerelmei éa házassága című könyvében, hogy Zsuka mindenkit túlélt, ennélfogva úgy alakíthatta a szerelmi történetét Adyval, ahogy neki jól esett.
Nemcsak a saját neve alatt írt Adyról és a románcról, ami velük megesett, hanem Ady Lajosné (sógorasszony) Adyról szóló könyvét is az ő munkája.
Továbbá az Élet helyett órákat,a Mikor a hársak épp szerettek-et, és a Talán Hellasz küldött címűt.
Az utóbbit (egyébként mindegyik cím egy egy Ady verssor), 99 éves korában írta, válasz volt Király István vádjára, aki szerint Zsuka nem méltányolta eléggé Csinszkát a műveiben. Szellemileg teljesen friss volt.
Ezek a művek önmaga iránt igencsak elfogultak, mindazonáltal Ady életéhez kihagyhatatlan források, ennél fogva értékesek.(Kellő kritikával).
Már 71 éves (1956), amikor férjhez megy a 41 éves Szalatnyay Józsefhez, akivel 1952-től voltak együtt.Teljesen szokványos, kis, kövér, ráncos öregasszony volt már, nem mint valami Sophia Loren 70 évesen még mindig szépen. Szalatnyay meg jó festő volt,a karrierét kezdetben Zsuka egyengette, az bizonyos, de hogy egyébként mit szeretett rajta a fiatal férj, rejtély.
Zsuka haláláig együtt éltek, akkor Zsuka 102 éves volt, Szalatnyay (megh. 1994-ben) 72.
Dénes Zsófia első férje fiatalon meghalt, aztán jött volna Ady, de, mint tudjuk, a frigy nem jött létre, Zsuka szerint azért, mert az anyja elzárta az iratait, mert nagyon ellenezte a házasságot. Máshol meg azt írja: nagy boldogan rohant hozzá az ügyeletes szanatóriumba (Ady rengeteget volt szanatóriumban), és két loncsos éjszakai pillével találta... (Élet helyett órák)
Második férje így Cosma Cosma bej lett, egy gazdag török orvos, aztán Nagy Andor váradi újságíró osztályharcos társ, végül Szalatnyaynéként halt meg.

 

Ady Endre: Élet helyett órák

1. Énekek éneke így énekellek:
Nem jött el hozzám soha az én mátkám,
Nem jött el hozzám soha, aki kellett,
Időben-siker, pénz, háboru, béke
S egy teljes asszony szive szivem mellett,
Legszebb ágyamban szerelmek nem dultak,
Legjobb köntösim selymei fakultak
S legjobb vágyaim a szivembe fultak.

2. Nem jött el az én mátkám bár de vártam,
Nyolcvan ágyas-szép, számtalan leányzó,
Hatvan királynő termeit lezártam:
Jön az én mátkám, hátha eljön mégis
És ime, árva Libánus-fa ágyam,
Ezüst, erős oszlopai remegnek,
Gyüretlenek a bársony, puha leplek
S homálya van az arany-mennyezetnek.

3. Kinek az innye olyan édességes,
Nem jött el az én mátkám s esteleg már,
A messzi csillag miért olyan fényes?
Miért fut el a csillag és a mátka?
A hervadt ajak miért olyan éhes?
Az én mátkám nem jön, hiába várom,
Fussatok nők, termeitek kitárom,
Ha ő nem jött, nem lessz már senki párom.

4. Játékokat, hogy várjak, várjak, várjak,
Pótlásnak és feledésnek ha kaptam
S eláltatott hőse az akarásnak
Most itt állok akaratlan, dermedtje
Ezer, hazug, játékos mátkaságnak,
Futó csillagok fényüket rám-szórták,
Elkábítottak olcsó mandragórák
S az Élet helyett nem jöttek csak órák.

               http://tetelek.atw.hu/backup/img/Online_tetelek/irodalom/Ady.Endre.html