Múzsák és Szerelmek 4. /Juhász Gyula /

               Juhász Gyula (Szeged, 1883. április 4.–Szeged, 1937. április 6.) alig múlt tizenhét éves, amikor otthagyta a piaristák váci rendházát. A szabadság- és szerelemvágy mámorában hazatérő kamasz bimbódzó lírája hamarosan tárgyat is talált.

Képe csatolva....1.

   

                   Nagyon csöndes ember, nagyon csöndes költő volt, akinek visszahúzódó,

félszeg magatartása mögött egy meg nem alkuvó férfi, egy szent eszméi iránt tántoríthatatlanul hű lélek húzódott meg, aki magában és költészetében összebékítette a hazulról hozott áhítatos hitet és a világ megértéséből haladó világnézetet. A Nyugat egész nemzedékében  ő a legvallásosabb.

Élete bánatok és szerencsétlenségek sorozata,  a szerelmi boldogság soha nem adatott meg neki -   és ő lett a magyar költészet egyik legnagyobb szerelmi lírikusa  

 

Juhász Gyula: Szerelem?

 

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

    Rokoni támogatással beiratkozott a budapesti egyetemre magyar-latin szakos tanárjelöltnek.

     Diplomája után azonban eldugott, kis vidéki gimnáziumokban kell tanítania.

     907-ben szülővárosában, Szegeden már megjelenik első verseskötete.

      A Holnap antológia egyik költője lesz Adyval és Babitscsal együtt országos hírű.

       Nemsokára megindul a Nyugat is, amelynek kezdetétől fogva munkatársa.

      Szerencséjére ez időben kerül helyettes tanárnak Nagyváradra.

                  Nagyváradon találkozott az életre szóló reménytelen szerelemmel. Anna igazán nem az a nő volt, aki méltó lett volna a költő magasztos szerelmére. Ismeretségük nem is volt tartós, de ő lett mindvégig Juhász Gyula számára a nő, a szerelem jelképe. Az Anna-versekben megjelenő Annának valójában vajmi kevés köze van ahhoz a ledér nagyváradi lányhoz, aki nevet adott a halhatatlan szerelemnek. Költői alakjában összeolvadnak a költő későbbi reménytelen szerelmei is. A mindig félszeg, súlyosan idegbeteg Juhász Gyula nem volt alkalmas a boldog szerelemre, de halhatatlan énekese lett a férfi örök, nő utáni vágyának. S mennél magányosabb volt a férfi, annál mélyebben zengett szerelmi lírája.

Anna örök

 

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

Emlékeimből lassan, elfakult

Arcképed a szívemben, elmosódott

A vállaidnak íve, elsuhant

A hangod és én nem mentem utánad

Az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

Ma már nem reszketek tekintetedre,

Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt

És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

Nyakkendőmben és elvétett szavamban

És minden eltévesztett köszönésben

És minden összetépett levelemben

És egész elhibázott életemben

Élsz és uralkodol örökkön, Amen

 http://www.youtube.com/watch?v=2m-GBN4w4Uk&feature=related

 

                                             A versében látszólagos nyugalommal veszi számba Anna szépségeit.

     Közömbösséget próbál mutatni a múlt iránt.   A   záró imaforma Annát isteni magasságba emeli.

 

  

  

     

   az  ÖRÖK Szerelem szimbóluma

  Sárvári Anna   /2. kép csatolva /    

                    avagy a molett Nusi

Műveletlenségéből a költő mindhiába akart művésznőt faragni,ám a rajongás megszépítette a múzsát.

Úgy írta le: Anna teste rózsa, keze szép, bőre bársony,karja, válla és feje szinte ujjong a rivaldafényben.

Élete végéig elkísérte az emléke;        Anna örök című versét úgy zárja:                                                              „És egész elhibázott életemben/ Élsz és uralkodol örökkön, Anna".

            Arról, hogy valójában mennyire ismerték jól egymást, ellentmondóak a híresztelések.

            (Annát még azzal is meggyanúsítják, hogy Juhász Gyulán és a megihletett verseken keresztül akart

              szerepekhez jutni.)   Abban megegyeznek viszont, hogy beteljesületlen szerelem volt.

                                     Sárvári (családnevén: Schall) Anna Dunaföldváron született, s amikor Juhász Gyula 1908 őszén megpillantotta, 21 éves volt. Nagytermetű, erősalkatú, molett nőként írják le többen a kortársak közül.
Miért tetszhetett Juhásznak? Ideáltípusa: „A szőke szépeket szerettem egykoron” (Vallomás, 1925), „Mert szőke mind, akit fájón szerettem” (Szőke fény, 1919) - vallotta. S e „varázsos és búsító szőkeség” (Óh szőkeség, 1924) magyarázza, hogy legtöbb nőismerőse, kedvenc színésznője később is szőke volt.
Másrészt (az ugyancsak szőke) Eőrsi Júlia meséli, hogy Juhász egy városmajori sétán, megpillantván egy robosztus nőt a fűben olvasgatva, kijelentette: „Szeretem a nagy nőket.”„Csupa nagy nő vonzott engem.”

Teste rózsa, bőre bársony

Milyennek látta Juhász Annát? A versei tanúsítják: a rajongás testi valójában is megszépítette. Anna teste rózsa, keze szép, bőre bársony, karja, válla és feje szinte „ujjong” a rivaldafényben, vállának hava, íve és tündöklése örökre a költő lelkébe ivódott.
Hangja selyme, bársonya elsuhant ugyan, de emléke éppúgy örökké él, mint „csodamély” szeme, amelynek színére vissza-visszaréved a morva hegyek alján is. Szőke haja szinte állandó szimbóluma Annának s az Anna-szerelemnek.

Álmok asszonya

A költő már mintegy féléve élt Váradon, amikor Anna szőkesége megdobogtatta a szívét. Juhász Gyula 1908. február 13-án érkezett Nagyváradra, hogy elfoglalja tanári katedráját a premontreiek gimnáziumában. Versei, cikkei ettől a naptól sorra jelennek meg a helyi lapok hasábjain.
A pezsgő, vidám élet, amely a szerzetesi lelkű, tétova költőt bohémek tanyájára, a csókok áruházaiba sodorta. De kielégíthette-e mindez egy álmokban élő, eszményt kutató fiatal költő szívét? Juhász Gyula még mindig a mesebeli tündért, az álmok Asszonyát keresi ...

Virrasztás az ablak alatt

A színház már rabul ejtette költő szívét: rendszeresen ír színikritikákat, s 1908. november végétől emlegeti, dicsérgeti bennük Annát is. Az egyértelműen első Anna-vers, a Vigasztalásul 1909. május 30-án jelent meg. Nem Anna vezeti el tehát a színházhoz, hanem Thália szentélye adja neki a Múzsát.
Juhász Gyula a nézőtér egyik eldugott helyéről figyelte a próbákat, de sohasem merészkedett addig, hogy személyesen is beszéljen a színésznővel ... a színházi előadás végeztével eltűnt ... ott találták Anna ablaka előtt, a hajnali órákig ott virrasztott, leste Annát, mialatt a színésznő színházi társaságával jókedvűen szórakozott.

                      Egy évvel a költő halála után – két sikertelen házassággal a háta mögött – a betegen és munka nélkül nyomorgó „örök Anna" is mérget vett be.

Állítólag Juhász Gyula dedikált verseskötete feküdt mellette a halálos ágyán.

--------------------------------------------------------

                Kedvelték a nők mint barátot, és nem kívánták mint szerelmest.

Gyámoltalan természete és előnytelen külseje miatt rajongása kezdettől kudarcra ítéltetett.

 Csalódásai a magyar szerelmi líra gyöngyszemeit ihlették.

--------------------------------------------

                   Fekete szemű életmentő

A mai sebészeti klinika helyén lévő Ipar utcai szomszédságukba költözött a Klima család két lánygyermekkel. A nagyobbiknak, Ilonának (1890–1922) csapták a szelet az utca trubadúrjai, így a félszeg Juhász Gyula is.

                Klima Ilona Hét évvel volt nála fiatalabb az okos, életvidám, kerekképű, csillogó fekete szemű Ili, aki modern lány lévén rövidre nyíratta barna haját – írja le Péter László irodalomtörténész, a Juhász Gyula-életmű szőregi kutatója.

A lány nem különböztette meg udvarlóit, ám tisztelte Juhász alkotótehetségét, amihez őt is jelentős múzsaszerep fűzte. Később orvostanhallgatóként a költő életét is megmentette, amikor az a Dunába akarta ölni magát. Ezért különös, hogy férjhez ment, morfinista lett belőle, és 32 évesen túladagolta magát.

Juhász Gyula egy korábbi öngyilkossági kísérlete hozta életébe

               Eőrsi Júliát (1889–1958).

Tanár képesítésű újságíróként küldte ki a huszonöt éves lányt a Világ szerkesztősége a kórházban fekvő költőhöz.

                     Riadt Júlia, bársonyos viola / 3. kép csatolva/

A vérző mellkasú költő beleszeretett az ismeretlen, szőke hajkoronás, fehér leányarcba és a riadt szempárba. A költő nimbuszától megrészegedett lány ilyen módon lelket öntött a poétába. Négy évig kezébe vette sorsa irányítását és kiadói ügyeit,  egészen addig,  míg az új lángolás iránt el nem homályosította az alakját. Később nagy feltűnést keltett memoárjaiban a meggyőző hírrel, hogy egyházi házasságot kötöttek volna 1918-ban. A Júlia-ciklus ihletője jóval túlélte a szerzőt, agyvérzés vitte el 69 évesen.   Különös véletlen, hogy ugyanaz az orvos boncolta, mint aki 21 évvel korábban Juhász Gyulát.

 

                 Zöldi Vilma (1887–1927)/, 4. kép csatolva  / a Hermia-ciklus múzsája a költő születésnapján jött a világra, csak négy évvel később. Makói tárcaírónak volt színésznő lánya. Leveleiből kiderül, hogy mélyebb érzelmű és tehetségesebb volt Annánál, de az nem, hogy viszonozta volna a költő meg-megújuló vallomásait. Kék szemében és szőke hajában Anna emléke kel új életre: Juhász Gyula édesbús, rejtelmes mosolyú, bársonyos violának írja le.

Elsodorja mellőle a karrierje, ezért valószínűleg a költő tudta nélkül lett öngyilkos, mert ennek nincsen nyoma a versekben. (A fotók a Somogyi-könyvtár Kilényi-gyűjteményéből valók.)

 

                                   VISSZA

                      SáRVÁRI ANNÁHOZ

  5.5.7.   képek csatova.....

 

Milyen volt...

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

A vers videón  :  http://www.youtube.com/watch?v=qhKjoDbX5CA

                       A szerelem elmúlásának fájó érzése szövi át. Nem szerelmi vallomás, csupán az emlékei között kutat. A feledés elleni tiltakozás azonban elgyengül a mű végére. Míg az első strófában még határozottan „újra érzi” őt, a másodikban már csak visszaréved, az utolsó szakaszban lévő „úgy érzem” pedig bizonytalanságot sejtet és a soha vissza nem térő tavasz azt sugallja, hogy az érzés teljes reménytelenségbe csap át.

 

                 „... nem tudtam szeretni ...”

                Megismerkedésükre, kapcsolatukra egy 1924-ben közölt interjúban Anna így emlékezik:
„Deésy Alfréd elhozta egyszer hozzám Váradon, bemutatta nekem, és ő egész délután csak a kezemet fogta, és a nevemet súgta. A szobában olyan csend volt, mintha vatta fogta volna el a hangokat. Én inkább féltem, mint meglepődtem a költőtől ... Aztán összesen ha kétszer-háromszor találkoztunk, és én nem tehetek róla, hogy olyan halálosan belém szeretett ... nem szerettem, nem tudtam szeretni ... ”

             Anna a 20-as évek elején Váradon férjhez megy Mihelfy Jenő nagykereskedőhöz, aki - miután felesége 1924-ben elhagyta - öngyilkos lett.
1934-ben újból férjhez ment Szántó Jenőhöz, a debreceni színház rendezőjéhez, aki hamarosan az egyik pesti kis színháznál kapott szerződést. 1938. júliusa előtt azonban Szántó szerződését nem újították meg. Ugyanakkor Annát baleset érte: csípője kificamodott, többé nem léphetett színpadra. Mindketten jövedelem nélkül maradtak. Ekkor költöztek Anna nénjének, Shall Máriának lakásába. A csekély jövedelmű „magánzónő” tartotta a nyomorba jutott színészházaspárt.

                 Juhász-kötet az ágy mellett

Betegsége, sorsuk kilátástalansága Sárvári Annát is öngyilkosságba sodorta: 1938. július 25-én, első férjéhez hasonlóan, ő is megmérgezte magát.
A 8 Órai Újság riportja szerint: „Az ágy mellett, a földön Juhász Gyula verseskötete feküdt. Ahogy a könyv leesett a földre, éppen az első oldalon nyílott ki: Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula - olvasható rajta a költő dedikációja. A szerencsétlen színésznő utolsó pillanataiban is az Anna-verseket olvasta.”
A Rókus-kórházba vitték, ahol rövid időre még magához tért. Később állapota súlyosbodott, s július 29-én, pénteken este meghalt.

„... a versekhez semmi közöm ...”

Juhász Gyula halála után Anna így nyilatkozott:
„... csak később, soká hallottam, hogy verseket ír hozzám. Boldog voltam, örültem, és az ismerősök lépten-nyomon gratuláltak a versekhez. És csak akkor döbbentem rá nagyon, hogy nekem ezekhez az Anna-versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóltak, de nem nekem és nem hozzám.”

          ________________________________________

 Ahhoz az idegbetegségig túlérzékeny fajtához tartozott, amelyről azt szokták mondani, hogy „nem e világra való". S ezt olyannyira tudta, hogy életében több ízben is ki akart lépni az életéből, míg végre ötvennégy éves korában sikerült öngyilkossággal véget vetnie az életnek. Költői skálája nem túl széles, nem olyan látványos, mint nemzedéktársainak leghíresebbjeié, de érzelmek mélységében, szívhez szóló meghittségben senki se tehető elébe.

   ------------------------------------------------------------------------------