mikor elfogy az út

mikor elfogy az út

lassan sötétedik a nap
szétreped az ég
a szenvedés súlya alatt
Ádám! görnyedt hátán
mennyi szenny
mit rárakott az ember
egymás torkát fogva
imát mormol
másik lelkét tapossa el
mit érdemel az a bűnös
ki az embert kifosztja
bankok Uzsorája
szétfeszíti mellem
szívem is kellene néki
az is néki dobogjon
én majd a kerítésen
csontomra száradok
rigó is dadogva fütyül majd
mikor nincsen házam ablakán
beszökik a napsugár
ott állok kifosztva
szomszédom a halál
hoz egy korty italt
felköszönt halálom napján

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Elégiád szépségét az ember iránti mély felelősségérzet és a természetből vett képeid erősítik fel!

"rigó is dadogva fütyül majd;
mikor nincsen házam ablakán
beszökik a napsugár"

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Köszönöm, hogy így látod!

 

Haász Irén képe

Jó vers, kóstolgatva olvastam, nem szeretem az írásjelhiányos, rímtelen verseket, de tetszett.

Remélem a szándékosság észre vehető.

Köszönöm megtisztelő figyelmed!

Szenvedély van benne és nagyon nagy szomorúság. Szép ! 

Igen! A szenvedély tüzét a szomorúság gyújtja meg, ha az életvizébe megmártózva a rút valóság sebeket ejt lelkünk bársony falain.

Köszönöm, hogy olvastad!

Gyönyörű vers, központozva még gyönyörűbb lenne:),a Te szándékod szerint.
Tudom, hogy ez is szándék, és tiszteletben is tartom.

Köszönöm!

hzsike képe

Nagyon "mai hangon" szól ez a szomorú vers...sajnos. Átjött az üzenet, rendesen.

Szeretettel időztem, sokatmondó, szép versednél, kedves Lajos.

Zsike:)

Köszönöm Zsike!