Mennem kell!

Itt az idő, fel kell adnom,

Sehol nem lelem otthonom.

Kerestem, de mindhiába,

Nincs senki, ki hazavárna.

Az én lakom a nagy világ,

Ha sírok itt senki sem lát

Én hiába is mutatnám,

Rám senki akkor sem talál.

Mit ér most, hogy erős vagyok,

Hisz egyes egyedül bolyongok.

Nincs, ki utamon kísérne,

S velem boldogan lépkedne.

Nem kellek senkinek, tudom,

De a vándorlást már unom.

Ismét útnak kell induljak,

Megint össze kell pakoljak.

Sátorfámat összeszedem,

Lám újra felkerekedem.

Egyszer megállok valahol,

Ott, hol valaki felkarol.

Ha meg nem, akkor így jártam,

Legalább világot láttam.

Kerestem, de nem találtam,

Mégsem mondhatom: csak álltam.

Akkor majd szétnézve mondom:

"Igen! Már megéltem a korom!"

Csendben lefekszem a földre,

S szemem lecsukom örökre.