Magamról!
Engem nem kell félteni
Csak szimplán megbecsülni.
Ismersz, de mégsem tudsz rólam semmit,
Hisz a kétszínűség elvakít!
Ha tudni akarod, hogy ki is vagyok,
Felvázolhatom, ha akarod!
Minden egy téli éjjelen kezdődött,
Mikor anyám magából kierőlködött.
Ahogy szépen lassan cseperedtem
Úgy korán is értem.
Nem a szüzesség elvesztésére gondolok,
Hanem hogy 17 éves korom óta felnőtt vagyok!
Anyám 1 éves koromban ellökött
Mamámék azóta neveltek, ilyenek az ösztönök.
Anyámat csak a pénz és a pasik érdekelték
Mamámék viszont ezt a fejemből ki is verték!
Édesapám távol tõllem keveredett,
Hisz a kajáért keményen dolgoznia kellett.
Õ most is értem dolgozik,
Míg anyám csak ba**ik..
Már egy pár verekedésen és rendőrségi ügyem is túl vagyok,
De ma már mielőtt cselekszem előtte gondolkodok!
Bulizni sokat jártam, így azt már nem szeretek
Inkább összegyűlünk a barátokkal és beszélgetek!
5 évvel ezelőtt kezdődött számomra az élet
Hisz a szakiban rossz társaságba kevert az élet.
Fegyelmi tárgyalás és rendőrségek sora,
Balhéból jutott minden napra.
Mikor meg lett a 9-10-edik elkezdtem egy szakot,
Ami nekem fél évre nyomot hagyott,
Fél évet lazán ellógtam
Így szakmát a kezembe még nem kaptam.
Majd 2 éve elkezdtem az érettségit,
Hogy ilyen áron lett meg, nem vidít.
Abban az évben oda költöztem egy sráchoz,
Hisz akkor már 18 éves elmúltam, nem köthettek ágyhoz,
1 évig szép volt vele minden
Míg le nem cserélt éppen.
Akkor én a drága anyámhoz költöztem,
De tudtam, hogy ezt nem akarta, mindig is sejtettem!
Egy 5 éve is mert barátnőm újra bejött a képbe
S anyám õt valasztotta, eldobott engem érte.
Mára már kollégista lettem
S a hétvégéimet itt-ott tengem.
Megtanultam egyedül élni e nagy világban,
S tudom az életem nem bobátlan.
Hát most már tudod, hogy miért vagyok
Az aki voltaképpen vagyok..
Ez volt az én életem
Röviden ez az én történetem.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2011, december 8 - 17:21
Permalink
Picit finomíthatnál rajta
Picit finomíthatnál rajta Lili.A számokat betűvel helyettesítsd, de alapjában véve az érzelmek sodrása, a belülről jövő fájdalom átjött.Mint vers, hááát.
De mint őszinte érzelmek tetszett, bár a vulgáris és trágár beszédet- érjen minket bármekkora fájdalom-, lehetőleg mellőzzük a lírából.
Nem tudom, hogy ez a vers így ebben a formában maradhat- e itt.
Ölellek.
lnpeters
2011, december 9 - 07:49
Permalink
Kedves Lili! Teljesen
Kedves Lili!
Teljesen egyetértek azzal, amit Joe mondott az előbb.
Ha valóbban költő akarsz lenni, most kell nekigyürkőznöd. Hosszú út lesz, és Te még nem jutottál sehova.
Készen kell állnod arra, hogy ha nyolcszázhetvenkétszer sem sikerül a vers, nyolcszázhetvenharmadszor is megpróbáld, és bízz benne, hogy sikerül.
Legyen benne metrum, zene, mert a ritmus az élet. Élesítsd ki a füled, ebben sok jó vers olvasása segít. Nagyon sokat kell még gyötrődnöd, amíg egyszer majd felcsendül a Te saját hangod.
Ez még nem az, Lili, ez még semmi, csak egy helyenként kínrímelő szóhalmaz.
Amíg száz poklon átkelsz, ki kell alakulnia a programodnak, üzenetednek; amit az emberi lényeg végtelenjéből Neked, csak Neked kell kifejezned. Az üzent nem lehet gonosz, semmitmondó, és pesszimista sem.
Az út elején állsz, de a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik.
Gyerünk, rajta. Próbáld rendbe tenni ezt a még szánamas egyveleget.
Pete László Miklós (L. N. Peters)