ma nekem másképp ünnep az ünnep

Köszönöm. Bizony sok munka ez, és mivel kiadói munka is jár vele, ezért dupla meló az egész. De 30 éve várok rá,  és eltökélten haladok a cél felé, úgy néz ki, hogy most már tényleg nem vicc az egész :). Hiszen itt van az asztalon. :) Máig nem hiszem el... mindenkinek kívánom ezt az érzést. Tanulság: ezt csak 100%-os elszántsággal lehet csinálni, mint minden mást az életben. 

A könyv április 3-tól megtalálható lesz az ország jelentős könyvesboltjaiban.

Minden jót, jó alkotást.

Éva, nézd: már hat személyes emaillel ezelőtt sem kívántam folytatni veled, mikor bocsánatot kértél a jelződért. Folyamatosan jelzőkkel illettél engem, aki végig tisztességesen, szó nélkül és ingyen dolgozott ennek az odalnak. Utána egyszerű kérdéseket tettem fel - ahogy írod hogy most te is egyszerű kérdést tettél fel -, Lacinak, Neked, semmilyen választ nem kaptam. Csak mismásolást, és nevetségessé tettetek engem (Judit a tanúm rá). Én sosem illettem egyik munkádat sem semmilyen jelzővel, nem mondtam milyen, nem is fogom. Döntsék el azok, akik majd ingyenesen letöltik és elolvassák. 

Nem szeretek játszani az emberekkel, de most nem akartam válaszolni a kérdésedre, hogy lásd: milyen az, ha semmibe vesznek. Ha rögtön válaszoltam volna, nem tudtad volna meg, hogy mit éltem át a távozásom előtti hetekben, mikor teljesen korrekt - és egyszerű - kérdéseket tettem fel a munkával kapcsolatban. Pontosan azért tettem fel őket, hogy vállaljam-e ezt az ingyenmunkát még egy ideig úgy, hogy majdnem csak én egyedül vagyok jelen a vezetőségből. ("vagány hozzáértéssel" - nem én mondtam :)

De azt mondtad, sosem kedveltél. Várjunk csak, akkor ennek fényében kérdezem én: Miért jöttél ide gratulálni? Miért érdekel ki adja ki lassan 2 év kemény munkája gyümölcsét? Ha már korábban eldöntötted, hogy nem jó, akkor mire ez a színjáték?

Én nem tettem volna a helyedben. Legalábbis ha a magánlevelek és a kifelé mutató kommentekben önazonos ember található. Arra, hogy a végén azt mond: nem szégyen az, ha magánkiadásban jelenik meg a műved? Milyen szégyenről van szó? Egy művész miért szégyellné magát? A művész alkot, korántsem foglalkozik azzal, hogy műve miként kerül el az olvasó/befogadó/műélvezőhöz. A cél: hogy elkerüljön. Mindenki a neki megfelelő formát válassza. Minden eddigi dolgom magánúton jutott el akár a nagyvilágba is (és újra köszönöm Istennek, hogy ezeket lehetővé tette). A sajátért dolgozni, saját kiadót alapítani akkora szégyen? Hiszen már mondtam korábban, hogy saját kiadót fogok alapítani, nem volt ismeretlen számodra, miért kérdezted meg megint? Mi okkal? Hogy a végén a valamiféle szégyenhez lyukadjunk ki? Én nem megélhetésből írok... élvezetből és tisztességesen dolgozok a munkáimon.

Az olvasók megtalálják, megtalálják a verseimet is, a hozzáfűzéseimet is, a kritikáimat, verselemzéseimet, cikkeimet (ha nem törli valaki), meg minden mást, ezt is. És gondolnak majd, amit gondolnak. Miért kell most az olvasók személyét is eljátszanod? Hagyd ezt az olvasókra. Az olvasókat a könyv érdekli, nem foglalkoznak az íróval (legalábbis nem mindegyikkel, én nem vagyok nőzős, iszós, botrányos, valószínűleg nem fognak ezért a bulvárlapok üldözni, de nincs is szükség rá). És nem kell túlértékelni, ki mit fog megtalálni, mert ezt a kis blogot itt csak azok, akik szerették a verseimet (ha nics valahová belinkelve).

Milyen alázatról van itt tehát szó? Az már túl van az alázaton, hogy netán örvendek a jól végzett munkámnak és megosztom másokkal, akikkel együtt dolgoztam ezen az oldalon korábban (hiszen ki más osztaná meg? A maguk is megosztott scifi csoportok? A scifi.hu Laci szerkesztésében? Hol? Itt a főoldalon, az elmenetelem után?) Mi a zavaró ebben? A világ ezen részén hosszasan rázzák a kezemet érte, japán barátoknak könnybe lábad a szemük a könyvet kísérő projekt láttán, hogy milyen hitelesen és micsoda energiával hoztunk létre mindent (ne haragudj, ezt az élményt másokkal is meg kell osztanom, nagyobb katarzis volt, mint a könyv megjelensése). A kínai barátom minden segítséget megad (még akkor is, ha tudja, az országát a könyben bűnözők uralják) És együtt sörözünk az örömre, boldogan, önfeledten? Mert itt értékelik azt, ha valaki valamit tud, és jól csinál (és ha még valaki mást is tud, vagy többet, akkor még jobban örülnek). Otthon mindig jól pofáncsaptak, hogyha valamit jól csináltam, vagy az elvárhatónál többet tettem. Itt azt nézik, mit tudsz, és nem hogy miről beszélsz. És itt szeretnek örülni a sikereknek, nem szégyellik, vagy álszerénykednek... álalázat, álszerénység, sznobizmus? Ez az őszinte? Vagy ez az elvárható? Én mindig minden mondatomat vállaltam, és ezután is vállalom.

Mindig Istennek köszöntem meg mindent... most is.

Azt hittem már legalább a blogban hagyni fogsz egy kicsit. Kérlek, hagyd meg ezt a blogot a verseknek és annak, hogy nekem a március 15-e másképp volt ünnep, mint azelőtt. Mint ahogy azt sokan megérezték, és azoknak meg is köszönöm. Ezután kérlek semmilyen munkámat, versemet, hozzászólásomat ne kommenteld. Én ezelőtt sem kívántam megtenni a te munkáiddal.