Múlt, jelen, jövő

A dráma fészke víg alom,
mely olykor-olykor borba fúlt;
nem könnyezem, de rí dalom:
saját hamvába holt a múlt.
 
Árpád dicső vitézinek
hiába kellett halnia?
Kinek segít, vajon, kinek
e mélabús nosztalgia?
 
A szűz jelen lányarca szép,
kelengye-álmokat szövő,
de sleppje más mocskába lép, 
ha várja jószagú jövő.
 
Bilincsbe verve két kezünk, 
gyötörnek szolgakételyek:
miránk mondják, hogy vétkezünk, 
amíg világunk tévelyeg!
 

Hozzászólások

Csilla képe

Nagyon kifejező, remek vers! 
 

hubart képe

Nagyon szépen köszönöm! :) 

Elismerésem, Ferenc!

hubart képe

Köszönöm szépen, Imre!

lnpeters képe

Hajaj...

Nehéz dolgok ezek, Ferikém...

Jó a versed!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Úgy tűnik, egyre nehezebbek, de bízzunk benne, hogy a világ előbb-utóbb kijózanodik, és nőni fog a szövetségeseink tábora! Addig is állnunk kell a sarat. Köszönöm szépen, Laci! 

 

lnpeters képe

Álljuk, Feri! Hosszú távon semmiféle gonosz förtelem nem szokott megmaradni.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Kankalin képe

Éppen ilyen a világ, Feri - dráma felé tartó. Jól fogalmaztad meg a lényeget, egy nagyszerű versben.
Szeretettel gratulálok! :)

hubart képe

Köszönöm szépen kedves szavaidat, drága Kankalin!  :)