Márciusi zimankó

Fáj az élő Földnek a márciusi hó,
gyámoltalanok még a hó alól síró
gyönge tulipánok, friss, leveles sarjak,
fagyos szél cibálja a rügyező gallyat,
a rózsatő reszket, szinte földig bókol,
s nem látni a járdát a patyolat hótól.

Arcomon könnycseppé válnak a hópelyhek,
s feltámadást vágyó szívem beledermed,
amint egyik télből másik télbe érve,
mintha a zimankó véget sose érne,
lépegetek lassan, halálból halálba,
örök túlélőként tavaszcsodát várva.