Látomás

Szürke, álmos a hajnal,

kárörvendnek a varjak,

a horizonton még tétova

a küzdelmes holnap.

Kiégett, üszkös tarló,

amott lángoló sivatag,

az égen csak fekete felhő,

már nem kel fel a nap.

Forró és véres a tenger,

belefulladt az ember.

Megállt az idő, s az óra

sem ketyeg, nem lesz

többé ünnep a szeretet,

csak az álom, mi még

valaha szép lehet.

Maszkokra égett

emberi arcok

a hamu alatt,

jéghideg a nyár,

kopár fák sírnak

leveleik után.

Fekete a tenger,

gyászol a naplemente,

a parton senki sem áll.

Kihalt az élet már!!!

Budapest, 2013. 04. 29.