Krédó

 
Ne kövessél engem, nem tartok sehová.
Csak egyik lábamról állok a másikra.
Mialatt forgószél tépi le rongyruhám,
viharvert testemtől sem esem pánikba.
 
Ha jönnél is velem, bánnád azt, tudom én.  
Megfordulnál hamar, igen nagyon hamar.
Nem árul már lelkem a közhely asztalán,
mosolyom romlottan savanykás szót takar.
 
Ne csatlakozz hozzám, én másfelé megyek.
Felemelve fejem, délcegen, egyedül. 
(Vagy lógatva orrom, bávatagon, sután...)
Lényemben a lényeg, megélve szerepül.
 
Ha tehetném egyszer, elvinnélek téged.
Magamba, énbelém egy belső túrára.
Génembe, vérembe láthasd belefolyva, 
mint épül naponta lelki-testem váza.
 
(átirat, 2018. október)