Közöny

Bámészkodón közöttünk hever,
ágyunkat kifeküdte régen,
lakályos e megszokott meder,
nem tudom szóra bírni én sem.

Unottan rágyújt egy pipára,
üveggolyóban csendet nevel,
a távolságot kapom mára,
ha űzném, számra rátenyerel..

Lepedőnkre még ráncokat gyűr,
önmagához szentül lojális,
dermedt hevünkben feszülő űr,-
elmarad ez a robbanás is.

Ösztönömet mind gúzsba köti,
körbefonja az idő nyakán,
régóta emészt, mégsem köp ki,
gyomrában lettem szörnyű magány.

Hozzászólások

Ez a vers sok érdekes képet sorol fel.

Az első versszakban megtudjuk, hogy a közöny bevette magát az ágyba (ami lehet, hogy egy kapcsolatban nem jó).Mr annyira bevette magát, hogy medret, gödröt csinált. És csöndben van, mint a közöny általában.

A következő versszakban ugyanolyan unott, még füstöl is (miért?). A következő képek az altatóból csennek, a problémám az utolsó sorral van: egy pillantással kizsigerel. MIért? Hiszen unott és közönyös. Ezt nem értem.

A harmadik versszak első két sora összefügg, a harmadik sor lóg a levegőben kicsit (talán ha lenne kapcsolata nyelvtanilag is kapcsolata az előző tagmondattal, vagy a mögötte levővel).

A végén elmarad a robbanás. Sajnos a versben is van több, tudna robbanni nagyobbat, alapjában hordoz lehetőségeket.


Szóval, az első versszak rendben volna. Ha már így megszemélyesítettem a közönyt , akkor öltöztessük fel.
Azért füstöl, mert nagyon régóta van ott ahol van , olyan régóta, hogy mégjobban unja magát, pipára gyújt, mert ráér,
és esze ágában sincs tovább állni. Illetve, (feltehetőleg :) elég vén  is ahhoz, hogy pipára gyújtson. (A nagypapám, amikor semmit nem csinált, akkor mindig ezt tette.). Azon is gondolkoztam, hogy elvetem az üveggolyós képet itt, bár azért sajnálom, mert szembetűnő, mennyire más a hatása itt , és az altatóban. Ha megmarad az üveggolyó, akkor pedig a szerepén kell gondolkoznom. Egy gondolatomban, a pipája mellett szemüvege is volt.
Hogy miért zsigerel ki? A közöny ölni tud, szerinted nem? 
A harmadik vsz. első két sorához tudnám nyelvtanilag majd kapcsolni a harmadik sort, kicsit javítom, vagy egy gondolatjellel a 2. sor után :).
Talán még ezt is meglehetne toldani egy versszakkal, amit csak akkor érdemes, ha verset valami plusszal tudom általa megtölteni.
 

Igen, a közöny valóban öl, de talán nem a zsigerelést választja :) Inkább halálra untat :) Vagy megfullaszt :)


hubart képe

Formailag rendben van, a tartalmát is értem, főleg így, hogy megmagyaráztad. A kizsigereléssel nekem is gondom volt, de jobban elmélyedve benne  arra gondolok, hogy a közöny - éppen a passzívitásával - annyira bosszantó tud lenni, hogy azt már agresszióként éljük meg. Nekem tetszett  ez a vers. 

Köszönöm szépen Feri :).