Konzílium

Konzílium

Mi mindent lát a szem, 
Minek tükrében önmagunk vagyunk?
Mi végre ez röpke élet?
Ha benne egyre csak egymagunk(ért) vagyunk?

Hisz számtalan eljött már
Azon szomor, komor koruk,
Melyben, ha előttünk kelt a nap,
Elébb árny taposta ki utunk.
Mert mögöttünk lángolt már az ég..
Múltnak fojtó füstje
Forrón marta torkunk

Érett panaszra temérdek
Hajlott már a szánk,
Száraz ténytől is lett
Százszor könnyes arcunk...
De mindez sajnos érdem,
Igaz hála gyanánt kaptuk..

Miért hajszoljuk mi véges,
Meglelvén feldúljuk mi nincsen
Gyötörjük mind, ki vételen
S kifosztjuk mi örök végtelen

Hát mond.. Mi mindent lát a szem, 
Minek tükrében én magam vagyok?
És mi végre ez röpke élet?
Ha benne egyre csak egymagam(ért) vagyok?