Kísértesz

Csak azt az estét tudnám feledni,

mikor a kopott macskakövön fekve láttalak,

amikor utoljára éreztem, hogy együtt vagyunk.

Ahol döbbenten álltam és bizakodva

vártam a jótékony ébredést,

ahol távozó lelked már szelíden szólt,

és a kimondatlan szó is simogatott.

ahol Angyalföld hajtott fejet előtted,

és angyalok vigyázták léptedet.

Csak azt az estét tudnám feledni,

mikor önző módon feledted gyermeked,

mikor angyalszárnyakon léptél a semmibe,

elrugaszkodva a léttől és minden valótól,

amikor elméd bíborvörös sugarai

mocskos indulattá silányultak,

ahol az értelem már nem talált szavakat,

ahol Angyalföld hajtott fejet előtted

és angyalok vigyázták léptedet.

Csak azt az estét tudnám feledni,

mikor az orvos lemondóan legyintett,

mikor pokróccal letakarva feküdtél a kövön,

és az emberek némán álltak körötted,

amikor először fogtam meg jéghideg kezed

és a szorításra csak egy kék folt felelt,

mikor a rendőr is levett sapkával jegyzetelt,

ahol Angyalföld hajtott fejet előtted

és angyalok vigyázták léptedet.