Könyörtelen

Próbálnak embert, tépik a lelket,
legyen az székely, csángó, magyar,
háború volt, még hosszúba telhet,
torkunkban íze nagyon fanyar.
 
Meztelen gyermek, bátor az ember,
jobb lesz az élet, egy pillanat,
hosszúnak tűnik, komisz a rendszer,
ugyanaz makkban, körfolyamat.
 
Képeket rajzol porladó falra,
kopott bőrönddel hadba vonul,
süvít a golyó, táncol a dalra,
a lövészárok vérbe borul.
 
Elmúlt a tavasz, hiába várja,
üzenet sem jön, mi volt a cél,
ijedt reménnyel gondol a nyárra,
ajtón kopog az átkozott tél.
 
Környezet szűkül, oszlik a népe,
személyes gyászunk emlék marad,
sorsa, míg fordul, az lesz a vége,
könyörtelen volt, ne is tagadd.

2019. október 23.