Két nagy nyári vihar között

Két nagy nyári vihar között
Az Ég szürkébe öltözött.

Távol a ködös horizont
Mögött az isten asztalt bont.

Remény-morzsákat adogat
Nekünk a Szabad Akarat.

Két nagy nyári vihar között
A világ - szürke körözött.

Utópia-művirágok
Hoznának mákonyos álmot.

Szakad orákulum-füzet,
Józan ész olt dogma-tüzet.

Két nagy nyári vihar között
Múlt s Jövő egybe költözött.

Jelen falán a szél átlát,
Profán rázza a Múlt fáját.

Egymást kizáró nagy erők
Faragnák az agyag Jövőt.

Keselyűk a kapuk előtt;
Két nagy nyári vihar között...