Ipszilon bemetszés

Itt vagyok és nem fordulok egyszer sem meg az úton,
mindegy, mit mond rólam az oldalról figyelő én, 
folytatom így járásom, lágy ruha selyme borul rám,
szűken, gyászosan, éppen, mint esztendei múltnak.
Ösvényem visz előre, megyek, míg látom a végét,
s várok az ipszilon alján... Már int értem a mester,
menni tovább nem kell, majd ő elvégzi a metszést.
Reccsen a csontom, akár a faág, míg hullnak agyamból
féltett álmaim... Eltakarom szép gondolatommal
testem, hogy ne figyeld combom hajszálereit, vagy
mellem hold ívét . Engedd a karom, ne hajolj rám!
Parfümöt őrizget csak a vénám. Arcomon ülnek
apró ráncok, rajtuk táncot jár a Nap, úgy sír
lelkem...Fázom...Mennék már, kérném : egyedül hagyj!

 

Hozzászólások

hubart képe

Sötét látomás földi létünk utolsó állomásáról, furcsa módon mégsem a szomorúság, vagy az önsajnálat hangján szól, inkább a csendes belenyugvásén. A lélek úrrá lesz a testen, és elengedést kér, menni szeretne ój dimenziók felé. Tetszenek a képeid, a hexametereket programmal nem ellenőriztem le, de fülemnek szépen csengenek.

Szeretettel, Feri:)

Köszönöm szépen Feri, ha számodra is szépen csengenek a soraim, annak nagyon örülök.
Azt gondoltam kevésbé lesz érthető a versem, de a második mondatoddal elmondtad a lényegét :) 
Köszönöm szépen, hogy időt és figyelmet fordítottál rám .
Edi

M. Karácsonyi Bea képe

Ízlések és pofonok.Csak a tartalmat nézve; Az én értékrendemben átléptél egy határt, művészi, felemelő és lírai versed él , dobog, könnyez, és elgondolkodtat.Gyönyörű.

Köszönöm szépen Sea, nagyon jólesnek szavaid, megleptél. Megtisztelsz, a legnehezebb ott maradni, ahova vágytunk, és eljutottunk. Ha azt tudom adni aki vagyok, amit szeretnék, az nagyon jó :).
Köszönöm :)
 

Érdekes betű az Ipszilon. Több nyelvben is magánhangzó, de kiejtve hol "i", hol "u", hol valamiféle "ü"; egy másikban mássalhangzó, és a neve kb. "uáj"; egy harmadikban meg (a miénkben) önmagában elő sem fordul, csak bizonyos mássalhangzólk társaságában, és meglágyítja őket. Alapfigura a gépkocsivezető-oktatásban, szintúgy a kórboncnokok képzésében - és itt érkezünk el e vers címéhez.

Amikor az "ipszilon-bemetszés" megtörténik az emberi testtel, akkor az egy köztes állapotban van (talán ezt fejezheti ki a "várok az ipszilon alján"): nem él már, de még nincs eltemetve sem, és éppen készül adatokat szolgáltatni egy jegyzőkönyv számára. De hagyjuk most ezt a vonalat: itt egy versről van szó, arról kellene mondani valamit. Ami biztos: a szöveg eleget tesz a megválasztott versformának, a hexameterek korrektek. A rögzített forma nem korlátja a tartalomnak: a szöveg gördülékeny, közelíti az élőbeszédet, mégis van benne bizonyos, éppen ennek a formának megfelelő emelkedettség.

Kedves Miklós, mint máskor is, most is nagyon köszönöm a figyelmedet, a rám fordított idődet . Annak örülök, hogy formailag megfelel a vers, s a szöveg is. Kétségeim voltak, hogy talán nem sikerült elég jól kifejtenem az ipszilon bemetszés szerepét, sőt az is lehet, van olyan olvasó, akinek fogalma sincs valójában mit takar.
Te viszont néhány sorban mindent megfejtettél, egy "talánnal", ami éppen egy "igen".
Tökéletesen értesz, az írásjelek is problémát okoznak, mint mindig. 
Eredetileg két szakaszra akartam bontani a verset, s a második részben a az ipszilon bemetszés elvégzése után a lélek többet , részletesebben beszél arról, hogy mi is történik éppen a testtel, s abból, hogy valójában kik, miyen emberek voltunk semmi sem látható. Bevallom, ez túl nagy munka még nekem, ezért lett csupán ennyi , illetve nem szoktam sokat beszélni, nem tudom , hogy kell , sokszor irigylem is Joet érte ;).
Köszönöm szépen Miklós a mindenkori korrekt véleményedet, és támogatásodat. Mindenkinek köszönöm :)
 

hzsike képe

Igényes, míves munka. Gratulálok kedves Edinám.

Szeretettel olvastam:Zsike:)

Zsike, köszönöm szépen, hogy olvastál. Korábbi írás, "versbeküldő" koromból, csak nem kerülhetett fel egyetlen szintre sem. Picikét pofoztam rajta, csak a központozáson.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Edi