Hegyeknek dalai

Beküldte Toma - 2011, november 11 - 10:30

Forrása Kasztalának hűs vízzel árad,
Múzsái zsongnak, csókjukat küldik,
Költőik asztalánál tűz-ihlet támad,
S kortyával bornak torkukat hűtik.
 
Delphói forrongása mélységbe zárat,
Trónjai rengnek, átkokat mondva,
Hatalmi párbajban kardot vérbe mártat,
Bárdjai zengnek, szitkokat szórva.
 
Felhőnek messzesége új vágyra sarkall,
Kaptatni ős-rég költőknek útján,
Parnasszus kéksége a múlt romján szárnyal,
Oltván a szomjam tehetség kútján.
 

Hozzászólások

Toma

2011, november 11 - 10:31

Recenzió, elmúlt napok üledéke. Született a vers védelmében.


Weinberger

2011, november 11 - 10:46

Kellemes feszültséget kelt egyféle váltakozás: a páratlan sorok kifejezetten ütemhangsúlyosak, a párosak viszont nagyon ott vannak az időmértékes lüktetés határán, vagy akár már azon belül. Egy szót viszont meg kellene változtatni: a "sarkal" inkább cipészeti vagy labdarúgási műszó; amire Te gondolsz, az a "sarkall" (ösztönöz, motivál).

Toma

2011, november 11 - 10:56

Köszönöm, nagyon igazad van barátom. Szégyellem is magam, hogy ilyen átcsúszott... :) (tegnap még átfutott az agyamon, hogy azt javitanom kell...)


George Tumpeck

2011, november 11 - 11:04

En nem tudok kritikat irni sajnos. Nalam letezik "szeretem vers " es "nemszeretem" vers Ez az elso kategoria

G. Tumpeck

Toma

2011, november 11 - 11:11

Gyuri, köszönöm, hogy abba a kategóriába raktad versemet. Akkor ne kritikát írj, hanem verset. A mai versed is bizonyítja, hogy van miről beszélned, és magas szinten is tudod ezt művelni.


George Tumpeck

2011, november 11 - 11:14

Koszonom Toma .

G. Tumpeck

Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)

2011, november 11 - 19:16

Jó kis vers ez!

Mindene van, amitől azzá válik.

Toma

2011, november 11 - 19:48

Köszönöm Lányok! (a lányoka lányok a lányok angyalok...)