Hangulat - kép

  Mysty Kata
Hangulat - kép

Álmaim , mint megkopott utcakövek
hepehupás gödrös aszfaltszőnyegen;
rés, repedés, lyuk, nyílás rajzolatok.

Ábrándjaim kékjét meg kettétörték,
mint látóhatár messzi ég peremét,
ha alkonyat jelzi szél közeledtét...

árvává tette - a lelkek sátránál
ólálkodó koldusi - lelketlenség.
Űrtelen űr tátong rónám türkizén,

messzeség tüzes nyilai szelik át.
Fátyol borul rá , nagy fekete , éjtől
kölcsönzött lepel, rajta ében fehér,

 lágyan, lassan ügető kis csataló!
Égiektől reményre jogosító!
Póza - szemet magára csalogató!