ha...

Kedves Lajos!

Bizony mindig szeretni kell, és a szeretet, hab a tortán...

Szeretettel Dyona

A szeretet, és a hit...bizony,erős bástyái a léleknek. Szép gondolatok, versben elmondva.Gratulálok és üdvözöllek:B:)

 Örökzöld aforizmád számomra is nagyon nagy értékről szól!

Kedves és szép. Gratulálok!:)

Kedves Lajos, versed megvas mondanivalót fogalmaz meg igen szépen, tömören. Szerintem nem kell szégyellni a mondatkezdő nagybetűt, hiszen ugyanúgy a magyar helyesírás része, akár a központozás (amit félig-meddig megtartottál). Posztmodern "versekben" divat mellőzni ezt is, azt is, no de az egy teljesen más műfaj. 

Csodaszép, érzékeny, és érzékletes gondolatok.

Szeretettel olvastam, kedves Lajos: Zsike:)

Kedves Lajos, nagyon szép az üzenete soraidnak, annyira szép, hogy meghajolni készteti az embert. A csodálatosan megfogalmazott hit méysége átérezhető, így kell írni, és még egy picit másképpen. Nagyon hálás lennék érte, ha az iskolában csücsülő kisdiákos tanulmányokra hivatkozva mondjuk egy "H" betűvel kezdődne ez a vers:).
Tisztelettel, és szeretettel feléd:Edina

Kedves Lajos, miután ezt a verset elfogadásra, szerkesztőségi bírálatra is feltetted, ott már ne várj rá bírálatot. Engedd meg, hogy itt Hubart barátunk szavaihoz kapcsolódva, azokkal egyetértve kiegészítsem őket néhány gondolattal!

Írástudó vagy, ehhez nem fér kétség. Az írás tudása, a költészet azonban nemcsak és nem elsősorban dicséretek bekasszírozának céljából kell történjen, a költőnek – és ez a fontosabb – nagyon nagy felelősségtudattal is kell rendelkeznie, felelősséggel egy nép, egy nemzet iránt, s ha már az oktatási rendszerünk olyan, amilyen, ez a felelősség megsokszorozódik. 1996-ban érvénybe léptették az új Nemzeti Alaptantervet, benne drasztikusan lecsökkentették az anyanyelvi oktatás órakereteit, s ennek ma már látjuk a káros következményeit. Az azóta felnőtt amatőr írók, költők sokasága nincs tisztában a gondolatok helyes tagolásával, az értelmes beszéd írásba foglalásával, helyeírási hibák sokaságával van tele az írott és hangzó média. A központozatlan írások, versek az ifjúságnak mutatnak rossz példát, sorvadni kezdett a nyelvünk, az a divat, hogy vesszők, pontok, nagybetűk nélkül írunk, oly következményeket vonhat maga után, hogy pár évtized múlva már csak makogni fogunk a világ egyik legszebb, legkifejezőbb nyelvén. Ez az oldal éppen e felelősség tudatában nem fogad be központozatlan verseket. Nézd csak meg itt: "nincs idő, sem tér / a szeretet örök..." A vers, legyen az bármilyen rövid, kompozíció, muzsika. A muzsikához ritmikailag hozzá tartozik a szünet is, amelyet az írásban vesszővel jelölünk. Ha a "tér" szó után nem teszed ki a vesszőt, akkor a versmondat értelmileg is összemosódik, mintha itt a térről állítanád, hogy szeretet, holott a valódi alkotói szándékod ennek éppen az ellenkezője volt. Tehát "nincs idő, sem tér, / a szeretet örök." Még előbbről: "kinyílok, mint a tulipán kelyhe, nincs idő..." A versmuzsika maga kívánja meg, hogy "a tulipán kelyhe" után is szünetet tartsunk benne. Várjuk további verseidet....