Gyorsvonat

 
A pályaudvar széle, hossza
új macskakővel volt lefedve,
a pad miért várt félbeosztva,
magam se tudtam, és veled se.
 
Csak ültünk rajta kéz a kézben,
vonat sikongott, füstje morgott,
pár vén csavargó gyűrűjében
daloltunk közben country-rockot.
 
A csillagok, mint fémforintok
pörögtek érces ritmusára,
hogy nem retúrjegyet szorítok
begyűrve táskám kis zugába,
te nem sejtetted ott, a gyorsnál,
tőlem már akkor messze voltál.
 
 

Hozzászólások

Egy régi-régi szakításom, gyönyörűen megírva...

Csilla képe

Köszönöm, Imre!
Ez sem mai történet... :)

 

hzsike képe

Megrázóan szépséges. Igazi versélmény volt! :)

Ölellek, Csillám.

Csilla képe

Örömmel hallom, Zsikém! Ölellek én is :)

 

lnpeters képe

Remek helyzetkép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

hubart képe

A nosztagia fájdamával is szép vers!

Csilla képe