Gólya...

Még járd a vitustáncod, kelepelj gólyamadár,
hosszú lábad jó lesz ha odavágod, ne sajnáld!
Csak békára, szöcskére vágysz? Dögunalmas étrend!
Művészlelkek kicsúfolnak:Nézd a szerencsétlent!
 
Szép ruhád tollad, legyen mindig makulátlan!
Jó híred már túljár innen, s hetedhét-határban
nem repkedhetsz előttük csapzott tollkabátban!
Figyelj oda! Téged néznek egyenes adásban...
 
Gólya gólya,gólya, kémények lakója
szeresselek, vagy inkább lőjelek a tóba?
Békák örömére, cickányok jaj-ára
juttassalak talán ebek harmincadjára?
 
Ki nevel majd engem, ki hozza gyermekem,
tavasznyílás akkor nélküled hogy legyen?
Maradjunk annyiban: szép piros a csőröd
kemény a húsod is, ritkán libabőrös...
 
Harmatos fű, derékig ér gólyalábon állva
nem számít ha vizes leszel nem vagy hiú páva.
Ej de szép vagy ma te madár, a csőröd is tetszik!
Narancssárga, (nem is piros), majd megpirul estig...
 
Édes párom mondd merre jársz, jössz-e kikelettel?
Nádak-rétek sóhajtanak, érted langymeleggel.
Szállj le tágas fészkünkre, már kicsinosítottam
Hárman-négyen is megleszünk kényelemben ottan...