Félúton

Félúton vinném kereszted,-
súgtad csendesen egy estén,
kezem kezedben még reszket,
léptünkön fehér krizantém.

Ámulva nézem a fákat,
amint előlünk hajolnak,
arcunk pírján a hold sápad,
velünk az idő dacol csak.

Idegen az út, járatlan,
néha lábunk is elbotlik,
ártatlan szívünk vágy-katlan
és tűzvirága kibomlik.

Hozzászólások

Igazad van Joe, itt-ott javítottam:)

A tartalom nemes, szép, egyszerű - ugyanakkor, Edina, írtál Te már ennél jobbat. Nézd át még egyszer a rímpárokat... Vagy hogy valóban a "de" ellentétes kötőszó illik-e az utolsó előtti sor elejére.

Szia Miklós ! :)Megköszönném a segítségedet, konkrétan melyik rímpár kifogásolható, nem kétséges, ezen a versen még dolgozni kell, hogy jó vers, igazán jó vers legyen . Szeretném még megtoldani néhány gondolattal, csak most nagyon fáradt vagyok:) Addig is marad itt .
 

Koncentrálva csak a rímpárokra: estén-mezsgyén, járatlan-ártatlan, lábunk-világunk. Három a négyből.

 

Szép arány , bravó Edy:))..

Koncentrálva csak a rímpárokra, mi az arány? (Na jó, nemcsak arra)

M. Karácsonyi Bea képe

Szép szerintem is.

Köszönöm Sea:)

Én pedig valami furcsa befejezetlenség érzéssel küzdök a vers után, ami nem biztos, hogy baj, hiszen az út, amin jártok még a közepén tart. Az első vsz. Utolsó sora ellentétben kéne, hogy álljon valamivel, de ezt nem tölti be. Az, hogy a kezed reszket a kezében nem elegendően erős az ellentételezésre, így a de erőtlen logikai akadályt képez a versben. Hiányzik valamiféle megoldás, feloldás a végére, talán egy vsz.ban.

Ja még annyit, újra végigolvasva, hogy a mezsgye szóban is érzek valami betöltetleséget ( hogy miért is a mezsgyén? Itt talán a rímkényszer szülte a megoldást...)

összességében jó kiinduló vers.


Szia Toma:). Nem furcsa befejezetlenséget érzel, valóban nincs még a vers befejezve, tegnap késő éjjel , amikor írtam, már nagyon fáradt voltam. Viszont tetszett nekem is a gondolat, ezért osztottam meg veletek. Az első vsz. utolsó sorát átírom, a rím és az általad említett hiba miatt is. A mezsgye emlékeim szerint két föld közötti műveletlen terület, keskeny 
út, amit, ha gondozásról volt szó, egyik gazda sem akart magáénak tudni:). Szóval számomra egyfajta járatlan út, de lehet ezt rosszul gondolom:) Remélem jobbán tudom tenni a verset, s nem rontom el a gondolatom :)

Én is ebben az értelemben ismerem a mezsgyét, de ez az értelme valahogy nem domborodik ki a versből. Útról van szó, amihez a mezsgye csak távolról kapcsolódik.

Mindenképpen jó alapgondolat, feltétlen érdemes tovább dolgozni rajta.


Mysty Kata képe

 Árnyalt képeid szépek és hatásuk is mérvadó!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagyon köszönöm Kata, örülök, ha így érzed:).

M. Karácsonyi Bea képe

A változtatás előnyére vált.Nekem nagyon tetszenek most a rímek.És határozottan érzek egy ívet, amiről elindul-fehér krizantém, és ahová eljut, tűzvirág.Nagyon szép lett!

Köszönöm Sea, ez volt a szándékom:).

hubart képe

Lirai megfogalmazása az egyszerú mondanivalónak, szépen végigvezetve.

Nem értem viszont a szerepét a következő két sornak: 
"Ámulva nézem a fákat,
amint oldalra hajolnak"

 

Az utunkból hajolnak oldalra, így együtt , már semmi nem akadály előttünk..:)
Köszönöm a figyelmedet:)

Értem Feri gondját, mert nekem is ez volt az új verzióval a gondom.... nem egyértelmű hogy miért,

Amint előlünk hajolnak...

Amint elébünk hajolnak...

vagy

Amint fölébünk hajolnak...

ez talán kifejezőbb... valamelyik. Oldalra hajolni talán a széltől teszik talán...

 


Igazatok van, akkor legyen az "előlünk", mert így gondoltam.
Köszönöm szépen :)