Fagyos idők

Oly régen láttalak,
és te sem kerestél!
Csellengő két alak –
közöttünk deres tél…

Magányos nagy hegyek
vén orma égbe néz;
nem tudom, hogy legyek
nélküled én egész?!

Adom hát két kezem,
tiéd tán szívmeleg,
én most így vétkezem,
örömöt így lelek.

Könnyes a szép szemed,
az esti lég hideg;
lelked s a lelkemet
vajon ki érti meg?