Földek vonzásában

 
Elfogadni az elmúlást (nekem) rágós falat,
elengedni a fényeket, a színpompás nyarat -
a rögök közé bújt csírát, amiből lét fakad;
belenyugodni abba, hogy véges a végtelen,
 
s megérteni próbálni, bár tagad az értelem.
Mennyei füzetekből a vizsgám elégtelen.
Ti, többiek, jól feleltek, sohasem kérdeztek,
általában én nem vagyok továbbra sem veszteg,
 
bensőm háborog, mialatt kételyektől retteg;
a másoké tán közömbös, ám az enyém riaszt -
van-e értelme felkelni; nyújthat a nap vigaszt?
Érdemes-e arra sorsom, hogy (végül) elsirasd?
 
Na, de mégis tovább megyek, holnap, meg utána...
Mindegyik reggelen frisset, élőt szimulálva -
a föld pedig remeg értem, keze már munkálna.
 
(2017. május)

Hozzászólások

Szepesi Zsuzsanna képe

Érteni vélem nagyon is súlyos mondanivalódat, de érdekes módon a tagolás folyton kibillentett. Gratulálok!

Szepesi Zsuzsanna

Sztancsik Éva képe

Nagyon szépen köszönöm, kedves Zsuzsanna, hogy figyelemre méltattál. Szeretettel láttalak. Éva

Csilla képe

"A cél halál, az élet küzdelem,/S az ember célja a küzdés maga."

Biztatóbbat aligha lehet mondani. Érdekesen tördelted, nem tudni miért nem maradt háromsoros strófákban. 

 

Sztancsik Éva képe

Köszönöm jöttödet, hozzászólásodat. :) Máshol is említették, s én is gondoltam rá természetesen, de... így hagytam. Számomra közelíthetőbb ez a megoldás és... érdekesebb is. (Talán a talánya miatt.) Üdv. Éva