Földek vonzásában
Beküldte Sztancsik Éva - 2017, június 21 - 21:40
Elfogadni az elmúlást (nekem) rágós falat,
elengedni a fényeket, a színpompás nyarat -
a rögök közé bújt csírát, amiből lét fakad;
belenyugodni abba, hogy véges a végtelen,
s megérteni próbálni, bár tagad az értelem.
Mennyei füzetekből a vizsgám elégtelen.
Ti, többiek, jól feleltek, sohasem kérdeztek,
általában én nem vagyok továbbra sem veszteg,
bensőm háborog, mialatt kételyektől retteg;
a másoké tán közömbös, ám az enyém riaszt -
van-e értelme felkelni; nyújthat a nap vigaszt?
Érdemes-e arra sorsom, hogy (végül) elsirasd?
Na, de mégis tovább megyek, holnap, meg utána...
Mindegyik reggelen frisset, élőt szimulálva -
a föld pedig remeg értem, keze már munkálna.
(2017. május)
Hozzászólások
Szepesi Zsuzsanna
2017, június 26 - 08:51
Permalink
Érteni vélem nagyon is súlyos
Érteni vélem nagyon is súlyos mondanivalódat, de érdekes módon a tagolás folyton kibillentett. Gratulálok!
Szepesi Zsuzsanna
Sztancsik Éva
2017, június 27 - 20:23
Permalink
Nagyon szépen köszönöm,
Nagyon szépen köszönöm, kedves Zsuzsanna, hogy figyelemre méltattál. Szeretettel láttalak. Éva
Csilla
2017, június 30 - 10:45
Permalink
"A cél halál, az élet
"A cél halál, az élet küzdelem,/S az ember célja a küzdés maga."
Biztatóbbat aligha lehet mondani. Érdekesen tördelted, nem tudni miért nem maradt háromsoros strófákban.
https://rukkola.hu/termek/versek-egi-pasztorok/
Sztancsik Éva
2017, július 4 - 18:52
Permalink
Köszönöm jöttödet,
Köszönöm jöttödet, hozzászólásodat. :) Máshol is említették, s én is gondoltam rá természetesen, de... így hagytam. Számomra közelíthetőbb ez a megoldás és... érdekesebb is. (Talán a talánya miatt.) Üdv. Éva