Evilath

Evilathban
Régesrégen...
Szellem járt az erdőszélen...

Hunor s Magyar gyermekkorát
Idegen csillagok látták.

Ragyogott a Nap az égen..
Régen,
Régen,
Nagyon régen...

Evilathban, sok-sok éve,
Nem oldódott szét a kéve.

Árnyékot adtak a vén fák;
Még őszinte volt a világ.

Nimród király idejében...
Régen...
Régen...
Nagyon régen...

Evilath hajdani földjét
Spekulánsok örökölték.

Evilathot letagadták,
Bibliába találgatták.

Repedezni kezdtek a fák;
Szűkké vált a modern világ...

Kellett a hely új eszmének,
Indogermán lángelmének.

Evilath homályba zárva,
Urálba profanizálva...

Űzve sötét szkepszis-ködbe,
Elcserélve - vogul gyökre...

Bár takarja tudós fétis,
Bennünk valahol
Él - mégis...

Evilathban...
Régen...
Régen...
Isten járt az erdőszélen...