Engedet
Beküldte Sztancsik Éva - 2019, február 11 - 19:17
Állt még ott egy hajó... az is tova úszott.
Halkabb lett a móló, nem annyira zsúfolt.
Sirály-röppenések tördelték a csendet,
éjente hallgattam a dobbanást benned.
Itt maradtunk ketten a madarak között,
mellőlünk az élet hullámokban szökött.
Moha-ette kőtömb zöldell már a vízben,
hogy a szürkeségen némileg szépítsen.
.....
S belegázolok most a jéghideg tóba,
(felettem hangosan ketyegő Nagyóra)
szétázott vágyaim hamisan valósak...
Intek hát végül az utolsó hajónak.
(2019. február)
Hozzászólások
xxx
2019, február 12 - 11:36
Permalink
Szép. A címe vonzott, hogy
Szép. A címe vonzott, hogy elolvassam. :)
Sztancsik Éva
2019, február 15 - 19:24
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Zsuzsám. :)
hubart
2019, február 12 - 13:29
Permalink
Remek párhuzam a tovatűnt
Remek párhuzam a tovatűnt valóság és az emlékezés közott. Rövid, de erős vers, teljesen át tudtam érezni. Szeretettel gratulálok! :)
Sztancsik Éva
2019, február 15 - 19:40
Permalink
Örülök, hogy itt jártál, Feri
Örülök, hogy itt jártál, Feri. Köszönöm szépen a véleményed. :)
Haász Irén
2019, február 16 - 18:58
Permalink
Nagyon szép, lírai!
Nagyon szép, lírai!
Sztancsik Éva
2019, február 19 - 19:42
Permalink
Drága Irénke! Szeretettel
Drága Irénke! Szeretettel köszönöm hozzászólásodat. Ölellek.