Emlékül feleségemnek

Hecz János Sándor

Emlékül feleségemnek

Jaj, de sokszor álmodoztam ifjún egykoron,
lesz-e társam, ha megélem mostani korom?
Álmodoztam: Körbevesznek majd az unokák?
Bizakodtam, biztos érnek majd ilyen csodák.

Később, ahogy múltak évek, vágyam teljesült.
Jöttél szemben, így írták meg Mennyben, ott felül.
Egymásnak lettünk teremtve talán, úgy hiszem.
Volt pár rossz, de te maradtál nekem mindenem.

Gyermekeink rég` felnőttek. Mindez rendben van.
Unokákkal térnek haza hozzánk boldogan.
Öreg házunk újjáéled, ha itt vannak ők,
visszajönnek ifjúkorban felejtett idők!

Mikor este elköszönnek, s ketten maradunk,
egymáshoz bújunk, mint régen, s együtt álmodunk.
Köszönöm neked, hogy lettél és még vagy nekem,
együtt küzdöttük magunkat át az életen.

2020. február 11.